Nézőpont: Csapatban játszani

Azért az nagyon durva, hogy megyénk 540 ezer lakosából mindössze 120 ezren végeznek olyan munkát, ami közvetlenül a termeléshez kapcsolódik. Petneházi Attila jegyzete.További 70 ezren az úgynevezett inproduktív szférában (például közalkalmazottként és köztisztviselőként) küzdenek a nap mint nap. Ők is értékteremtő munkát végeznek, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy termelnek, csak másként. Az általuk befektetett energia jellemzően évek múlva térül meg, ám a napi betevőjükről valakinek addig is gondoskodni kell. És éppen ez a probléma: krónikusan alacsony azoknak a száma, akik a két kezükkel rögtön pénzzé tehető matériát állítanak elő. Azt hiszem, erre mondja azt az én sokat próbált barátom, hogy: ez egy olyan ország, ahol mindenki csak kereskedni, meg szolgáltatni akar, de termelni alig. Igaza lehet, hiszen régóta tudjuk, hogy "aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni". De mégis, mit remélhet az a honfitársunk, aki puszta kalandvágyból úgy dönt, hogy ő azért mégiscsak csinálna valami hasznosat...

Azt most hagyjuk, hogy az angol nyelvtudás vagy a naprakész számítástechnikai ismeretek hiánya a legtöbb állásnál már önmagában kizáró tényező. Ugyanakkor pusztán a végzettség és a megfelelő képzettség sem feltétlenül garancia az állás elnyerésére. Az a helyzet, hogy a cégek egyre kevésbé pusztán szakembereket keresnek, hanem olyan munkatársakra vágynak, akik képesek csapatban dolgozni, másokkal együttműködni, motiváltak, vágynak a sikerre és persze teljesíteni akarnak. Hiába jó mérnök például valaki, ha nem tudja magát megértetni a kollégáival, a kivitelezővel, a megbízóval vagy a főnökével, akkor a kudarc szinte előre borítékolható.

Petneházi Attila