A fekete bojtárra emlékeztek Nagyrábén

Nagyrábé - Sinka István versei nyelvezetét, ízét, színét, minden szépségét a bihari föld adta, a bihari tájak és csillagok színezték, az ősi múltba visszatekintő lelkiség formálta. Rajta kívül kevesen tudták olyan varázzsal megénekelni a pásztorok világát, a táj és az ember sorsát, mint ő.

A magyar parasztság legelesettebb rétegéből, a bihari puszták világából az irodalomba került költő munkásságára emlékezők szeptember 26-án kora este a református egyházközség parókiája udvarán álló Kodály- Sinka emlékoszlopon helyezték el a tisztelet koszorúját, majd a Kossuth Lajos Művelődési Ház- és Könyvtárban Szép értelme földi dolgainknak címmel zenés emlékműsor keretében idézték fel a feledés ködében rejtőző költő irodalmi munkásságát.

Az ösztönös tehetségű költő magas érzelmi töltetű verseinek születését, a költő rejtett pályakezdésével, annak vers világával, regényes életrajzával és későbbi munkásságával kapcsolatos-ma már irodalomtörténet részévé vált- emlékeket Dr Bakó Endre irodalomtörténész osztotta meg a népes hallgatósággal, megállapítva: Sinka István költészete megbecsülendő érték a népi lírán belül, még Erdélyi József költészetéhez képest is.

Az est második felében a Kocsis Csaba író által szerkesztett emlékműsorban Bai Károly, Kiss Tamás, Kocsis Csaba, Lakatos Antal, Papp Imréné és Varga Dezső versben, prózában, énekben és zenében idézte fel Sinka István költészetének legszebb alkotásait, így azokat is, amelyekből visszaköszöntek az egykor Nagyrábé, Szerep és Sáp határában élő emberek és azok történetei.

HBN- Péter Imre