Táborozni mindig is jó volt

Úttörőtáborok. Egy kor meghatározó nyári elfoglaltságai. Mindegy hol volt. Az együttlét, a közösség volt a lényeg.

Hajdú-Bihar. Tudom, hogy van, csak hogy én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne kellemes érzéssel gondolt volna vissza gyermekkora úttörőtáboraira. Ahová kicsi pénzből, teljes ellátással, tartalmas programokért mentek szívesen a diákok, és meg merem kockáztatni, a tanárok is. Hogy ebben mennyi volt az ideológia, mennyi a politika? Annyi, amennyit utólag belemagyaráz az, akinek arra van hajlama. Örsök, rajok szervezése, sorakozók, jelentések, versenyek - formaságok voltak, amelyek ellen ott és akkor senki nem emelt kifogást. Dalok? A dalok szövege lényegtelen volt ott, sokkal inkább a ritmus, az együtt éneklés, annak hangulata ragadta magával a táborozókat.

Kétségtelen, akár osztály- vagy iskolatársakkal, akár sok-sok településről érkezettekből állt össze az úttörőtábor, az egyhétnek, tíznapnak, kéthétnek a tartalmas programok adták az értelmét, élményét. Programokban pedig nem volt hiány. Kerítésen belül asztalifoci, pingpong, foci, társasjátékok, vetélkedők, daltanulás - hogy csak néhányat említsek. Kapun kívül pedig kirándulás, fürdőzés, városnézés, az otthoniaknak szánt csecsebecsék utáni kajtatás a bazársoron.

Egyszer csak vége lett

Na jó, nem egy helyen be-becsúszott egy-egy háborús veterán élménybeszámolója, de Istenem, meghallgattuk az öreget, aztán folytattuk a táborozást.

És amikor véget ért, egyszerűen sajnáltuk. Hiányzott a társaság, a gyermekközpontúság, az a sok-sok élmény.

HBN–KZS