A vesedonorok tovább élnek

Debrecen - Nem minden beteg alkalmas a transzplantációra, több kritériumnak is meg kell felelni hozzá.Az egyik telefonáló egy jó ismerőse ügyében kérdezte prof. dr. Balla Józsefet: a barátom művesekezelésre jár, s már szóba került nála a vesetranszplantáció is, ennek milyen lehetőségei vannak?

- Nagyon fontos, hogy akinek beszűkültek a vesefunkciói, s már olyan mértékű a csökkenés, hogy vesepótló kezelésre szorul, akkor három lehetőséggel számolhat. Egyrészt fel kell kerülnie a transzplantációs listára, mert egy új vesével „megszabadulhat” a dialízissel járó állandó feladatoktól, és kellemetlenségektől. A vese transzplantációnak két formája van, az egyik az élődonoros. Ennél általában valamely hozzátartozója, de akár szerencsés esetben az is előfordulhat, hogy arra alkalmas barátja, ismerőse egyik veséjét kaphatja meg. Ez a legjobb lehetőség, mivel itt nem kell éveket várni - kezdte válaszát a szakember. Hangsúlyozta, azzal hogy a donor odaajándékozza a veséjét, nem nő meg nála a veseelégtelenség kialakulásának kockázata, nem csökken az élettartama, sőt! - Az a tapasztalat, hogy ezek a donorok tovább élnek az átlagosnál. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy szorosabb orvosi kontroll alatt vannak, illetve eleve egészségesek, mert csak így ajánlhatják fel a veséjüket. Továbbá az életmódjuk is megváltozik, sokkal jobban ügyelnek az egészségükre - mondta a nefrológus.

Két éves várólista

Amennyiben nincs lehetőség az élődonoros transzplantációra, úgy várólistára kerül a beteg, ami ma Magyarországon átlagosan két év. - Azt tudni kell, hogy akár élődonoros akár cadaver vese transzplantációról beszélünk, a páciensnek nagyon szigorú kritériumoknak kell megfelelnie. Sajnos nem mindenki alkalmas ugyanis a műtétre. Azok például, akiknek el vannak meszesedve az erei, daganatos betegségük van, vagy autoimmun betegség egy bizonyos szakaszában vannak, nem kaphatnak új vesét. Nagyon fontos, hogy a transzplantáció előtt precíz kivizsgálásokkal kell meggyőződni az alkalmasságról - húzta alá prof. dr. Balla József.

Mint mondta, amennyiben a veseátültetésre nincs lehetőség, akkor más vesepótló kezeléseket kell adni. A dialízisnek két változatát alkalmazzák, a perituniálist illetve a hemodialízist. Előbbinél naponta több alkalommal dializáló oldatot kell a hasűrbe helyezni, s a hashártyán keresztül tud megtisztulni a vese szervezet. A szakemberek ezt preferálják, mert ez sokkal szabadabbá teszi a pácienst, nem kell rendszeresen dialízis állomásra járnia, otthon is el tudja végezni a folyadékcserét.

Azok viszont, akik már többször átestek hasi műtéten, s emiatt összenövések alakultak ki a hasüregükben, vagy hasi daganatos megbetegedése volt, vagy hasfali sérve van, nem kaphatnak ilyen kezelést. Nekik marad a másik változat, a hemodialízis. Ennél a módszernél a vért dializáló készüléken keresztül, a testből kivezetve tisztítják meg. A technikája ugyan hatalmasat fejlődött az elmúlt években, a kötöttség viszont még most is megvan: heti háromszor legalább négy órás kezelésre kell járnia annak, akinél ezt a terápiát írják elő a szakemberek.

HBN-FÁ