A harmónia sérültben és épben is közös

Hajdúböszörmény, Budapest - Nehéz sorsú gyerekek felszabadultan, mosolyogva vettek részt a játékban.Figyelemre méltó kezdeményezésnek adott otthont a közelmúltban a Magyar Írószövetség Bajza utcai székháza Budapesten. Megvalósult egy rendhagyó irodalomóra, amit segítségre szoruló gyerekek számára tervezett meg a szövetség még frissnek mondható tagja, Papp-Für János hajdúböszörményi költő.

- Örülünk, ha sikerül valami hasznosat tenni, és Halász államtitkár úrral úgy láttuk, valami fontos dolog történt: a nehéz sorsú gyerekek felszabadultan, mosolyogva vettek részt a játékban. Biztosak vagyunk abban, hogy az ilyen élmények önbizalmat adnak nekik, és segítik őket, hogy megtalálják helyüket a világban. Érdemes tehát gondolkodni azon, hogyan lehetne továbbfejleszteni a módszert, amely nemcsak készségfejlesztő, hanem az életminőséget is javíthatja – ezeket a gondolatokat Dr. Nagy Mihály főtanácsadótól idéztük, aki az Emberi Erőforrások Minisztériuma Parlamenti Államtitkársága részéről Halász János államtitkárral tekintette meg az órát, hogy támogathassák, ha arra érdemesnek ítélik meg.

A támogatás azóta megtörtént - Balog Zoltán miniszteri keretéből és a nemzeti Kulturális Alap által -, Papp-Für János költő-zenésszel már több, hajdú-bihari rendhagyó óra sikeréről beszélgethettünk. Hajdúdorog, Derecske és Berettyóújfalu is látta már, majd a megye további településein való bemutatkozás után országos programmá bővül az órasorozat. Ősszel például a budapesti Pető Intézet tanulói előtt is felcsendülnek a megzenésített friss gyermekversek.

Versek, rímek dallamok

Papp-Für János az utóbbi egy-két évben nemcsak azért alkotott maradandót, mert házas ember lett és egy gyönyörű kislánya született fiaként nevelkedő kisöccse mellé. Az írószövetségi tagságot követően hajdúböszörményi központtal létrehozta - a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Körrel karöltve - a Magyar Írószövetség megyei írócsoportját. Mivel a fiatal költő küldetésként éli meg a kortárs irodalom „gyermekközelbe” való helyezését, hamar végigzongorázta az oktatási intézményeket. Akarom mondani végiggitározta, ugyanis nem mellesleg gitározik, ami még teljesebbé teszi a küldetését.

- Gyermekverseket írtam, amihez Gerendás Péter zenét szerzett, és Rózsa Sándor basszusgitáros barátommal összeállítottunk egy zenés műsort Versek, rímek, dallamok címmel. Elsőként Hajdúböszörményben tartottunk sikerrel órákat, amikor eljutottunk egy olyan helyi intézménybe, ahol sérült gyerekeket nevelnek. A pedagógusok figyelmeztettek, hogy ott nem valószínű, hogy működik a programunk, ezért úgy döntöttem, átalakítom. Szakemberekkel konzultálva kifejlesztettem egy olyan játékos-interaktív modellt, amely az értelmileg akadályozott gyerekeknek is hasznos kedvtelés – mondta a költő

Százból egy-két segítségre szoruló gyerek ismeri fel a rímeket – voltak ilyen hangok is -, ehelyett már az első óra bebizonyította, hogy fegyelmezettek, aktívak, ráérzőek, és egyetlen rímes találós kérdés sem maradt részükről megválaszolatlan – nyugtázta Papp-Für János. A budapesti "főpróbán" nemcsak az államtitkár jelenléte okozott meglepetést, hanem a gyerekek Takács Nikolas énekessel közösen dalolhatták a Halleluját.

Ritmusérzék

Az első öt perc feszengése után a költő közvetlensége varázserővel hatott, és elszállt a rémület, a tanulásnak hitt egy óra dalos, verses kikapcsolódássá alakult. S hogy mondjunk egy rímes fejtörőt is: „Minden kerítésen kilát hosszú nyakával a….” Ugye, hogy kitalálták, de higgyék el, a kutya, a majom, az őz, de még a bolha sem maradt rejtve a rímek mögött.

– Tudtam, éreztem, hogy a zene, a harmónia, a ritmus, a rímképzés rávezeti őket a megoldásra; a közösen eltöltött idő pedig hozzátesz az életükhöz, számukra is használható az irodalom – vélekedett a költő. A szakemberek tudják, és be is vetik a ritmus, a mondókák sérült gyermekekre gyakorolt hatását: ők, akik sokszor egyensúlyproblémával is küzdenek, remek támpontot lelnek a versikékben; sokszori ismétlés, tanulás után képesek megjegyezni, elmutogatni azokat. Az, hogy milyen további tartalékok vannak ezekben a buksikban, János óráin kiderült: Hajdúdorogon egy olyan gyermek eresztette el a hangját, aki máskülönben nem énekelt a közösség előtt, emellett a speciális intézmények tanulói bebizonyították - amit szintén tudtak már a szakemberek -, hogy cseppet sem várnak más megközelítést, mint ép társaik, csupán a módszert kell hozzájuk alakítani.

Barak Beáta