Nézőpont: Ha csak egy kicsi…

Nem emlékszem, és nem is lényeges, melyik pénzügyi cég reklámjában fűzték fel a tv-s szpotokat egy gondolatra: ha csak egy kicsi hiányzik. Azt már a néző vonhatta le tanulságként: milyen könnyű a segítség. Csak éppen sokszor a fától nem vesszük észre az erdőt, ami különösen jellemző a hivatalra, a közért létre hozott szolgáltatóra.Vegyük példának ezt a gyűjtőjegyes polémiát. Az arra legilletékesebbeket ugyan mi tartotta vissza annak a kicsinek a felismerésétől, hogy nem feltétlen az utasoknak kellene vesztesének lenni egy változtatásnak. Ahogy a legalább annyira közlekedési szakembernek számító levelezőnk megjegyezte: oldja meg a saját gondját a szolgáltató, de ne az utasok kárára. Ehhez csak egy kicsi kellene, inkább nem részletezem miből (több dologra is lehet gondolni). Elárulom, magánbeszélgetésünkben a DKV-vezér is megfontolandónak tartotta a tömbjegy megkülönböztetését a normáltól, ami elegendő lenne a visszaélés megelőzésére.

Sajnos egy kicsi máshol is hiányzik, erről egy idős nyugdíjas számolt be felháborodva. Olyan nagydolog lenne az Új városházán valamelyik ügyintéző ablak mögött fénymásoló szolgáltatást is nyújtani? Így most adott esetben át kell csúszkálni a túloldalra, mert ott másolnak legközelebb okmányokat. S, ha közben az amúgy is nehezen mozgó idősek közül valaki elcsúszik, combnyaktörést vagy „csak” végtagtörést szenved, mossa kezeit a hivatal? Na, ez már nem egy kicsi…

Égerházi Páter