Újabb dombormű Nagyváradon Kurucz Imrétől

Nagyjainkra emlékezni szükségszerű. E szavakkal kezdte avató beszédét Lászlóffy Zsolt egyetemi tanár, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem udvarán elhelyezett Kodály-emléktábla leleplezése előtt.A világhírű magyar zeneszerző, Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából a Magyar Művelődési Céh kérte fel Kurucz Imre berettyóújfalui szobrászművészt az arcképes dombormű elkészítésére. A művész örömmel tett eleget a megtisztelő felkérésnek, hiszen ez már a negyedik emléktáblája, amely az egyetem belső udvarának falait díszíti. (Korábban Kazinczy, Liszt és Trianon-emléktáblák kerültek oda műhelyéből.)

Lászlóffy Zsolt a Kodály által mondottak – a zene mindenkié – szellemében idézte fel ma is élő nagymamája visszaemlékezését. 1942-ben Kodály-évet rendeztek a történelmi Magyarországon, akkor avatták Kodályt Kolozsváron díszpolgárrá. Útközben a zeneszerző megállt Nagyváradon, s vezényelni kezdte az egyesített összkart. Az akkor 16 éves nagymama pedig ma is büszkén emlegeti, hogy énekelhetett a zeneszerző dirigálásával.

Az ünnepségen jelenlévő Tőkés László európai parlamenti képviselő köszönetet mondott az egyetemi tanszéknek, amiért méltóképpen állította össze reprezentatív eseménysorozatát az évforduló kapcsán. Aztán eszébe jutott Juhász Gyula, aki annak idején azt kérdezte: lesz-e még magyar dal Váradon? Lesz, amíg van hordozója a magyar daloknak – adta meg a választ Tőkés László. – Az értékteremtő és értékhordozó magyarságot éltetjük s visszük tovább. Ékes példája ennek egyházépítő tevékenységünk és az egyetemalapításunk – fogalmazott Tőkés László, majd az egyetem énekkara Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy vezényletével elénekelte a Serkenj fel! című dalt.

Az emléktáblánál koszorút helyezett el az egyetem vezetősége, Tőkés László, valamint Berettyóújfalu önkormányzata nevében Nagy László képviselő és Kolozsvári István, a város kulturális menedzsere.

Kép és szöveg: Nyírő Gizella