Még érték volt a diploma

Debrecen - A tavalyi nagy sikerre való tekintettel újrakezdjük régi fotós sorozatunkat, melyben ezúttal a Napló gazdag, mintegy 70 évet felölelő fotóarchívumából válogatunk Teljesen más volt még a 1960-70-80-as években, amikor egy fiatal és szülei (!) eldöntötték, hogy milyen pályát választ(hat) a gyerek. Körbejárták az ismerősöket, szemügyre vették a követendő életpályákat, számba vették lehetőségeiket és jó akaróikat, akik később még pozícióhoz juttathatják a fiatalt. Nem felejtették el az igényeiket az ifjú tehetségéhez, s a család pénztárcájához igazítani.

A felsőoktatásban való részvétel akkor még nem természetes dolog, hanem kiváltság volt, amit az oda bejutók többsége szorgalommal, kreativitással hálált meg. Tanult, mert tudta a szülei nem kis áldozatot hoznak érte, s a megszerezett tudása, később a diploma bizotsította jobb fizetése által tudja majd ezt meghálálni. S nem utolsó sorban azt is a fejébe véste az első előadások alatt, hogy bizony egy életre választ hivatást, szakmát, nemúgy mint ma a fiatalok, akik ha önként nem is ugrálnánk egyik munkahelyről a másikra, a munkaerőpiac és a természetes vándorlás rákényszeríti őket.

Büszkeség volt a családnak, de még a szomszédságnak is, ha valaki diplomás szakemberré vált, s nem volt ritka, hogy mindezt felnőtt fejjel érte meg a delikvens. Kivételes teljesítménynek számított – ahogyan ma is –, ha valakit doktorrá avattak, azzal a különbséggel, hogy akkor a társadalom megbecsülte a kivívott rangot, ma viszont inkább az a lényeg, hogy kinek mekkora háza, s autója van, az már kevésbé fontos, hogy mekkora a mögötte meghúzódó teljesítmény.

HBN-FÁ | Fotók: Napló-archívum