Az aktív pihenés városa lenne Nyíradony

Nyíradony. Hatvankettő év után sikerül „felállni”, illetve folytatni az 1950-ig tartó gyarapodást, és a település visszakaphatja tartását, újra térségi központtá válhat, ami egyben a megmaradása, megerősödése feltétele is – fogalmazott Tasó László, Nyíradony polgármestere, aki a Napló vendége volt a napokban.

Melyek az önkormányzat legfontosabb tennivalói a közigazgatás átszervezését megelőzően?

Tasó László. Az önkormányzat legfontosabb tennivalói az állam helyett végzett kötelező, és a közössége érdekében önként vállalt feladatai ellátása, a köz- és szolgáltató intézményei felújítása, kiépítése, működtetése. Ennek érdekében ütemezett, programozott lépéseket tettünk az elmúlt közel két évtizedben nem kis erőfeszítések árán, és jelentős terheket vállalva. Ez évben negyven férőhelyesre bővítjük a bölcsődét, modernizáljuk a szociális szolgáltatási központot, két éve készen van a bővített kollégium, a gimnázium új épületbe került. Megkezdtük a járási hivatal épületszárnyának kialakítását, jövőre új piaccsarnok és civil ház épül a városközpontban, megújul a főtér, parkolók kerülnek kialakításra. A Temesvári úti iskola és a társasházak hőszigetelése elkészül, felújítjuk a boltot, épül egy játszótér, egy új park, közösségi ház, mosoda, tornaterem, és elkészül a Bokrétás utca aszfaltozása is. Befejezzük a kerékpárutat Aradványpusztáig, kiépítjük a nyíradonyi belső szakaszokat, elkészül az északi belvízcsatorna-rendszer felújítása. Az egyházi iskolánk óvodát szeretne építeni, amihez telket biztosítunk, és remélem elkészül jövőre az egészségház felújítása és a tamásipusztai orvosi rendelő és bolthelyiség kiváltása is.

A település milyen előzményekkel érkezett az ezredforduló küszöbére?

Tasó László. A ligetaljai járásról gyerekkoromban is nagyon sokat hallottam a szüleimtől, nagyszüleimtől, sokan nosztalgiáznak az akkor és most élők közül azokról az időkről. Már az 1950-es években is közel 6 ezer ember élt a településen, majd a ’70-es évek végén, és a ’80-as évek elején hazánkban olyan intézkedéssorozat indult el, amelynek következtében több ipari létesítmény, vállalat és szövetkezet jött létre, segítséget kaptak az államtól a megerősödésükhöz, így a mi településünk is a 70-es évek közepétől felfelé ívelő pályára állt. 1992-ben a térségben legfejlettebb nagyközségként kaptunk városi rangot, melyet azóta is igyekszünk tartalommal megtölteni. 2002-re értük el, hogy százszázalékos legyen a szennyvízcsatorna lefedettsége a belső tömbben, Aradványpusztán, a Szakolykertben, az utak aszfaltozottsága is lassan eléri a 80 százalékot, de van bőven építeni valónk még ezeken a területeken is, illetve Tamásipusztán a Szatmári úton, a Nyeste-kertben, nem beszélve a bel- és csapadékvíz rendszerek hiányáról. Úgyhogy van tennivaló, nem dőlhetünk még hátra, messze még a cél, amit el akarunk érni az itt élő közösségekkel.

A városi rang elnyerését követően hogyan alakult Nyíradony sorsa, mik a tennivalók?

Tasó László: Az említett beruházások és azt megelőzők komoly erőfeszítést igényeltek, és volt időszak, nem is olyan régen, amikor „bűnös városként” próbáltak bennünket ellehetetleníteni. A 471-es főút állapota, a felújításának hiánya végig akadályozott bennünket, valamint a mesterségesen elvágott közlekedési kapcsolataink hiánya is nehezítette a szükségszerű fejlődést. Balkány felől jó minőségű út érkezik, de azzal is kiszúrt velünk az előző kormány, hogy nem építette meg az uniós követelmény szerinti csapadékvíz-elvezető rendszert és az úthoz tartozó járdát sem. Reméljük, hamarosan elkezdődik a főút kiviteli tervének elkészítése, és 2013 őszén, ’14 tavaszán megkezdődhet az építés is. Az ivóvízminőség javító program és hálózat rekonstrukció I.-es elkészült, most kezdődik az aradványi és tamásipusztai program. Az intézmények a ciklus végére felújítva, korszerűsítve állnak majd rendelkezésre, a sportcsarnok és uszoda energetikai korszerűsítéséhez most kezdenek hozzá. Faaprítékkal fűtik majd a medencéket, és az épületet, amire napkollektor segít rá, így 50 százalékos megtakarítást érünk el közműköltség területén. Az elmúlt 18 évben az épületeket, az infrastruktúrát próbáltuk helyzetbe hozni, de a közösséget is építenünk kellett, szerintem nem állunk rosszul ezen a területen sem. A közös erőfeszítéseket a nyíradonyiak jó hozzáállása váltotta eredményekké.

Miben látja a település népességmegtartó erejét?

Tasó László. Maga a közössége, az itt élő emberek ragaszkodása a megtartó ereje a városnak. Erős közösségeink vannak, vendégszerető és másokat tisztelő emberek lakják Nyíradony és térségét, a mi credónk a barátság és az ember és a teljesítmény tisztelete. A fiatalokkal azonban sokkal többet kell törődnünk, teret, lehetőséget és persze munkát kell biztosítani bármi áron itthon, a megyében, régióban, de legalábbis az országunkban. Fókuszban van tehát a fiatalok elhelyezkedésének támogatása, a sportolási lehetőségük biztosítása, a szabadidő hasznos és kellemes eltöltéséhez szükséges terek kialakítása.

Megtalálják-e önöket a befektetők, vannak-e ígéretek?

Tasó László: Földrajzi adottságainkat illetően nem bővelkedünk, természeti értékeink az állami és a magánerdők növény és vadvilága, a ligetes erdős-puszták madárvilága. Debrecen közelsége egyszerre segít és árnyékol, felszívja a dolgozókat még azokat is, akik találnának helyben munkát, vagy éppen helyben is boldogulnának, de ha befektető jelenik meg, csak a megyeszékhely határáig tart az „útlevele”. Az utak felújításáért sokat küzdöttünk eddig is, sokat szenvedünk, hiszen a 471-es út állapota miatt sokan költöznek el Adonyból, mert azok a családok, amelyeknek a tagjai ingáznak, féltik elengedni a gyermekeiket, hozzátartozóikat a rossz utakon nap, mint nap. A kormány segítségére számítunk, mert hagyományos, mondjuk úgy „tisztán piaci úton”, csak a közgazdasági, piaci törvényszerűségekre hagyatkozva ide nem érkezik befektető. Akkor lesz ebben a térségben jelentős gazdasági fellendülés, ha a „Hancock-típusú” beruházások nem oda telepednek jelentős állami támogatással, ahol egyébként is erős a gazdasági környezet, hanem oda, ahol saját erőből nem lehet elrugaszkodni. Nekünk a kezdő lökést kell megadni, utána tudjuk a dolgunkat. Eddig is megtettük mindig, amit elvárt tőlünk a hazánk, és most is tudjuk a leckét, de a helyzetbehozás egyedül, önerőből nem megy. Az erdősültség, a fafeldolgozói kapacitás, az erős szakmunkásbázis, a máig töretlen vállalkozó kedv, és a soha nem lankadó akarat segíteni fog. Csak bíztatás kell, hogy jó úton járunk, és mi, az „édentől keletre lakók” újra hozzuk a formánkat.

HBN-BB