Multik: sztahanovistákat foglalkoztatnánk

"Megtörtént: az egyik ismert, Európa legnagyobb gazdaságából származó kereskedelmi multinál, a fél ország áruházainak értékesítéséért, bevételeiért felelős fiatal vezető behívatta az irodába, s elbocsátással megfenyegette az ötvenen felüli eladót, mert az képtelen volt az önkényesen kitűzött határidőre az irreális mennyiségű, (részben munkakörén kívül eső) előzetesen kiosztott munkát befejezni. Történt mindez két másik, még fiatalabb főnök jelenlétében és mélységes egyetértésével.

Megvádolta továbbá, hogy nem kommunikálta felettese felé az (egyébként vizuálisan könnyen látható, értékelhető) munkavégzést. (Ehelyett, a 11 órán keresztül tartó, folyamatos állással járó fizikai munkavégzést követően, hullafáradtan, az 1 óra törvényes pihenőidejét volt mersze eltölteni!)

A nagy hatalmú, de munkáltatói jogokkal nem rendelkező felsőbb vezető álláspontja szerint ugyanis ma már nem lehet úgy dolgozni mint a pártállamban, ezért a megbüntetett dolgozó majd egy évtizedes cégnél eltöltött munkája "nem számít". Írásba is foglalta a figyelmeztetést, melyet mint tanú írt alá, s közölte beosztottjával : "nem érdekelnek a részletek, nem azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk, magának rossz a gondolkodása."

A történetet megbízható forrásból ismerem, hiszen a munkavállaló élve a szólásszabadsággal, széles körben elmesélte. Valószínűleg az alkalmazott törvényes munkavédelmi képviselői tevékenysége vívhatta ki a vezetők haragját, hiszen nincs minden rendben ezen a téren. (Sajnos, nemcsak ott, hanem az egész országban!)

Társaságban az esetet megbeszélve arra a következtetésre jutottunk, hogy az ifjú karrierista potentát láthatta filmen Pelikán elvtárs kalandjait, s ennek hatására azt vizionálta, hogy egy szülei korabeli beosztott megfélemlítésének és megalázásának az ötvenes évek módszerei a legalkalmasabbak. (Vagy talán a vezetői tréningeken kapott útmutatások szerint járt el?)

Vajon országunkban miért nincs munkabéke, miért kullogunk gazdasági fejlődésünket és munkabéreinket tekintve jónéhány exszocialista országhoz képest is szégyenteljesen hátul a rangsorban?

Ilyen és hasonló eseteket hallva és közvetlen környezetemben is tapasztalva látom, hogy nemcsak a közéletben és politikában vannak egy demokratikus európai országhoz méltatlan megnyilvánulások, hanem ott is, ahol az emberek sorsa, élete közvetlenül eldől.

A nem elég élettapasztalattal és megfelelő kompetenciákkal (képességekkel) rendelkező tejhatalmú gazdasági vezetők oly mértékben leértékelik alkalmazottaik munkáját, sőt emberi mivoltát, ami már-már elviselhetetlen azok számára is, akiknek éppen most hatalmon vannak, s a beosztottakon megspórolt bérek egy része a zsebükbe vándorol. Ők is érzik Damoklesz kardját a fejük felett, s rettegnek: egyszer a még nagyobb hatalom rájuk is lecsap jogosan vagy igazságtalanul, de mindenesetre pontosan úgy, ahogyan ők is elbántak a kiszolgáltatott munkavállalókkal!!!

Németországban az idén hatalmas botrány tört ki, mert kiderült, hogy kamerákkal figyelték meg alkalmazottaikat és vásárlóikat egyes nagyáruházak, külső vállalkozás bevonásával jelentéseket készíttettek róluk, s emiatt előfordult, hogy végül a cég vezetése nyílt levélben kért bocsánatot a vásárlóktól és saját alkalmazottaiktól! Nos nálunk ezt költséghatékonyabban intézik: itt nincs olyan fejlett, még hangot is rögzítő kamerarendszer és jelentést készítő vállalkozás, (legalább is nem derült ki) aminek precíz munkája révén egyértelműen bizonyítható lenne, hogy a galád alkalmazott a már eleve nehéz munkakörülmények dacára sem végzi el egymaga több ember munkáját!

A pártállami elvtársak mentalitását továbbfejlesztve, ifjúdinamikus vezetőink a valós tények figyelmen kívül hagyásával "értékelik" az embereket, s döntik el azok javadalmazását. Nem kell ide kamera, elég csak néhány erőskezű, kemény, jól megfizetett cezaromániás ifjú, aki személyi kultuszt épít maga köré, s ettől kezdve a dolgozók felé már nem kell felelnie a tetteiért.

A történelem folyamán számtalanszor előfordult, hogy a diktatúrák szerencsétlenül értek véget rengeteg embernek szenvedést okozva. Ez lenne mindannyiunk számára a szebb jövő??? "

Kapcsolódó cikkek:

• Diktatorikus módszerek a munkahelyeken
• Álommunkahelyek, álomkarrierek