Halálra gázolta egy harckocsi

1978. szeptember 10- én a DVSC és a DSI versenyzőinek tartott tréninget Kaszab Gyula edző, a közelgő Szeged-Szabadka Felszabadulási Emlékversenyre készülvén.

Egészséges vetélkedés folyt a csapatba kerülésért, mivel az akkori erőviszonyokat tekintve a legjobb összeállítású debreceni csapatnak minden esélye megvolt arra, hogy az egyéni, illetve a csapatgyőzelmet is megszerezze.

Az edzésen lévő nyolc versenyző, Jenei Károly,Balla Viktor, Deme László, Gáspár Tamás, László Sándor, Mányi Gábor, Korhán László és Máthé Béla nagy ígéretei voltak a sportágnak.

László Sándor és Jenei Károly már többszörös korosztályos országos bajnokok és ifjúsági válogatott versenyzők voltak akkoriban. A Hortobágy irányába haladó, két négyfős csapatban hajtó és edzésfeladatot végző társaság hátsó csapatát egy, az alakulatától megszökött szovjet katona páncélozott járművel elgázolta.

Az ámokfutó áldozatául esett László Sándor, aki a helyszínen életét vesztette, míg Mányi Gábor súlyos, életveszélyes sérülésekkel hónapokig a kórház intenzív osztályán feküdt, s csodával határos, hogy Korhán László és Máthé Béla kisebb karcolásokkal megúszta a balesetet.
Egy nagyon tehetséges sportoló pályafutása ért véget, ilyen szörnyű módon. A haláleset a család tragédiáján túl Debrecen kerékpáros sportjában is nagy törést jelentett; a DVSC-nél edzőként dolgozó Kaszab Gyula és a Debreceni Sportiskolánál dolgozó Bujdosó Zsigmond is abbahagyta a munkát a tragédiát követően.

Harminc évvel a halálos balesetet követően a tragédia színhelyén az egykori csapattársak és az utódok képviselői helyeztek el koszorút, akik nevében a hajdani klubtárs, Korhán László szólt az egybegyűltekhez, majd a társaság az egyik debreceni étteremben elevenítette fel a régi anekdotákat, emlékeket.