„Tüzépbarokk”; avagy forintok és ízlések

Belegondoltak már, milyen szörnyű érzés lehet, amikor valaki évtizedes kuporgatás után végre felépíti álmai otthonát, majd azt kell tapasztalnia, hogy a szomszéd egy stílusban, színben, formában és minden egyébben oda nem illő épületet biggyeszt az övé mellé?

Sőt, még csak épület sem kell, elég egy borzalmas kerítés, vagy egy ízlésficamról árulkodó tetőcserép-összeállítás, és el van rontva minden napunk...

Hallották már azt a kifejezést, hogy „tüzépbarokk”? Azokra a családi házakra szokták ezt mondani, amelyeknek a tulajdonosa a tüzéptelepen mindenből a legdrágábbat vásárolja ugyan meg, de valahogy mégsem áll össze az egész.

Elég egy rövid sétát tenni valamelyik lakóparkban, hogy belássuk, a többség csak a saját telekhatáráig hajlandó gondolkodni, amikor építkezik.

Elképesztő stíluskavalkád, ízléstelenség és hivalkodás jellemzi sokszor ezeket az egyébként minden komforttal ellátott lakótereket, így hát ideje volt az építési szabályokat kicsit „megfésülni”.

A szeptembertől beadott tervekre már csak akkor kerülhet pecsét, ha (foghíjtelekre épülő háznál) még a párkány kialakításánál is figyelembe veszik a szomszéd ház magasságát, ha már tízméteres szintkülönbség esetén liftet szerelnek be, vagy ha a kültéri klímát esztétikusan elfedik a (nem) kíváncsi tekintetek elöl. A jövőben nagyobb tároló jut a gépkocsiknak és kisebb küszöb a mozgássérülteknek, ami ugyancsak rendjén való.

Hogy mindez drágítja az építkezéseket? Lehet, bár ahhoz képest, hogy egy családi ház eddig is súlyos tízmilliókba került, némi pluszt talán megér (már csak az eladhatósága okán is) az egységesebb utcakép.

E-mail: [email protected]