Valaki mondja meg végre!

ÁllamalapítóSzent István királyunk tudja szerintem a legjobban egyértelművé tenni, hiszen feleségül vette Bajor Gizellát, egy német származású nőt. Azóta hány idegenajkú uralkodónk volt!

Most a 21. század elején, szabad köztársaságként, demokráciában elértünk odáig, hogy a magyar szelektálja a magyart. Aki nagy kokárdát hordoz időnként, az a nagy magyar – mondják.
Az hogy lehet, hogy a Kossuth Rádióban a demokrácia megszületése óta napok múlnak el úgy, hogy egy magyar dalt, nótát, slágert nem hallok? Hol vannak azok a felvételek amin a nagyjaink hangját őrzik? Az orosz diktatúra ideje alatt volt kultúrális élet. Nagy magyar írók műveit játszották a színházakba, közvetítették a rádióban.

De most csak az idegennyelv a sikk, mintha bűn volna magyar szerzők műveit anyanyelven közvetíteni Magyarország magyar állampolgárainak. Csak a nyugat a sikk: minden érték ami külföldi? A gazdaságot, saját életünket nem tudjuk úgy működtetni mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban működik! Keményen, fegyelmezetten. Nekünk csak a magasabb életszínvonal kell. De ennek feltételét nem nekünk találták ki.

Olyan kedves nekünk a narancs, hogy még Magyarország legmagyarabb pártja is azt választotta zászlója logójául. De, hogy mi köze a magyar mezőgazdaságnak a narancshoz? Nem venném rossz néven, ha valaki magvilágítaná számomra a kötődést. A nagy rendszerváltó ifjú hazafiak mit akartak a narancssárga gyümölccsel. Arra gondoltak, hogy besegítenek a déligyümölcs kedvező piaci megítélésének, a haszon felfelé ívelő mutatójának? És még a magyar állampolgárok is beálltak a narancsos zászló alá. Az Isten Haza Család logót hordozó zászlót kiiktatták a nagy hazafiak. Az ellenzék vezére viszont fizikálisan betér az útjába akadt templomokba. Hogy is van ez? Én nem értem.

Barta Elemérné, Berekböszörmény