"Udvarias eladók"

Néha vagyok annyira pofátlan, hogy addig

ismételgetem: "jó napot!", míg

vissza nem köszönnek. De ez a ritkább

eset, legtöbbször csak néznek

rám bambán és csodálkozva:

"Nicsak, egy papagáj"...

Elköszönésnél hasonló a

helyzet, mert miután kifizettem az

árut, már nem vagyok fontos a bolt

számára, hiszen kitermeltem neki a

profitot.

Autószerelőnél is

jártam a minap, a történet a

szokásos, köszönésemre a

következő választ kaptam: "-Kint

várjon már!" Jó, ne

köszönjön akkor, de egy "legyen

szíves" is megtette volna.

Ki is van kiért? Tudtommal ő egy

szolgáltató és elvárhatom,

hogy a pénzemért cserébe udvarias

kiszolgálást kapjak. Persze,

kereshetnék másik szerelőt, ha nem

lennék ilyen lusta...

Gyaláztassák meg a másik

fél is, zárásul

nézzünk egy bunkó vevőt,

helyszín egy talponálló, a

debreceni buszvégállomás

(finom, nagyvárosi népek szerint

parasztelosztó)

szomszédságában:

Vendég: "Egy fél rumot""

Pultos (aki nő): "Van rumom..."

Vendég (aki nem érti a

célzást): "EGY FÉL RUMOT!!!"

Remélem, mindenki kitalálta, hogy

egyetlen "kérek" szócska hiányzott

volna ahhoz, hogy emberi módon kérje a

szokásos reggeli

gyorsítóját.

Tehát marad a dilemma, tyúk volt

előbb, vagy tojás? Ki nem adta oda

először a játékát az

oviban? Valaki tegye már meg az első

lépést, félre a

büszkeséggel!

- Szilágyi Szabolcs -