Bedarálják, „megeszik” az újkerti iskolát

A szülők gyanakodtak: a tanárok cinkosok lennének az önkormányzattal? Mindenkinek megvan a jó kis állása, és hamarosan magukra hagyják a gyerekeket?
Holott a tanárok is gyötrődtek. Üzentek ezért a szülőknek, jöjjenek, elmondanak nekik mindent, amit tudnak: elsősorban azt, hogy maguk is bizonytalanok a jövőt illetően.

Az áprilisi estén gyülekeztek tehát a szülők, de mielőtt bárki érdemben szólhatott volna hozzájuk, feloszlatták a szülői értekezletet.

Körülbelül egy hét múlva azonban eljött közéjük Kósa Lajos polgármester, s szülők, tanárok előtt megerősítette: a gyermeklétszám csökkenése miatt ezt azt intézményt meg kell szüntetni.
A vele szemben ülők érveltek, vitatkoztak, javasoltak, bíráltak, kértek. Ám hazafelé tartva mind tudták: elvégeztetett. A kérdés csak az, milyen módon hajtják végre.
A szülők lehetőséget kaptak négy változat közül választani.

„Azt hajtjuk végre, amelyikre legtöbben szavaznak” – tartalmazta a városháza ígérete.

Választottak: két osztály ősztől a Bolyaiban, a többi a vénkerti iskolában folytatja a tanulmányait, s mennek velük a tanárok is. (Igaz, a két osztály közössége külön írásban kérte, hadd mehessenek ők is a többiekkel a vénkertibe.)
Nem gondolták, hogy rövid idő múlva az alpolgármester és néhány munkatársa más hírrel állít be hozzájuk:

Halász D János azt mondta, mégsem úgy lesz, hanem ősztől mindannyian a Dózsa György iskola tagintézményévé válnak, a következő tanévben pedig már minden osztály elhelyezhető lesz a vénkerti iskolában.

Ezt az elképzelést június 13-án az iskola szülői közössége, 16-án a tantestület is elfogadta..

De még meg sem emésztették, amikor újabb hírt kaptak. Már nem személyesen közölték velük, hanem szóban, az igazgatóhelyettes által üzenték a városházáról.

Eszerint egyelőre maradnak ugyan a jelenlegi épületben, de magát az intézményt megszüntetik és két részre szedik: az alsósok beolvadnak a Vénkerti iskolába, a felső pedig a Dózsa tagintézményeként működik.
A tantestületben megütközve hallgatták az újabb változatot, megalázva egyben, mint akikből bolondot csináltak, de már szóba se állnak velük.

Azt viszont határozottan érzékelték, hogy a folyamat a szétszóratást szolgálja.
Amióta elkezdődött az iskola jövőjének lebegtetése, a szülők egy része már nem hozzájuk íratta az első osztályba induló gyermekét.

Amióta tudni lehet, hogy valóban bedarálják és „megeszik” az újkertit, a gyerekek folyamatosan mennek át más iskolákba, értesülések szerint jellemzően nem önkormányzatiba.
Halász D János alpolgármester ma délután sajtótájékoztatón hozza nyilvánosságra az intézményi átszervezésekkel kapcsolatos javaslatokat, melyeket csütörtökön a képviselő-testület minden bizonnyal megszavaz.

Az újkerti pedagógusok ez a változatot visszautasítják, s a képviselőktől azt várják, hogy a június 16-án elfogadott javaslatot szavazzák meg.

Számos érvük van a legújabb tervvel szemben.

Többek között nem látják, mi lesz a felső tagozattal a 2009-ben induló tanévben, amikor majd az újkerti épületét is el kell hagyniuk. A Dózsában ugyanis nincs hely új osztályok számára.

Bár „lehet, hogy nem is lesz kit elhelyezni, hiszen a szülők lassan maguk szedik szét az osztályokat” – jegyezte meg egy pedagógus, aki szerint nem lehetetlen, hogy emiatt őszre az újkerti iskola ma még 410 körüli létszáma hatalmasat zuhan.
Valószínűleg ez a cél – tehetjük hozzá.

A pedagógusoknak azonban nem könnyű elfogadni, hogy azt az iskolát „verik szét”, amelyikben a tanulóknak több mint fele szociálisan támogatásra szoruló családban él, amelyikben együtt volt az uszoda, a diákotthon, a könyvtár és a közösségi ház.

Amelyikben szerettek a gyerekek versenyekre járni és sok más intézménnyel összehasonlítva magasan megállták a helyüket.
Átgondolatlanság, kapkodás, az érintettek megalázása – ez jellemzi a polgármesteri hivatal ténykedését – vetik fel, mintegy az utolsó szó jogán. De ki figyel oda?