Napi 500 forintból...

Tízmillió magyar emberből három és fél millióan élnek a havi 60 ezer forintos létminimum alatt, vagy annak küszöbén, közülük minden harmadik napi 500-1000 forintból próbál meg kijönni. A Magyar Szociális Fórum legutóbbi összejövetelén egyebek mellett elhangzott, hogy a létminimum hivatalos összege 2006 óta 60 ezer 128 forint, miközben nyilvánvaló, hogy ennyi pénzből nem biztosítható az alapvető szükségletek kielégítése.

Kevesen tudják, hogy például az egytagú nyugdíjas háztartásra számított létminimum összege 54 ezer forint, ennyiből ma több mint 850 ezren tengődnek Magyarországon. Erre mondják azt, hogy az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez viszont kevés... De az idős emberek a nyomorúságukkal nincsenek egyedül.

Felmérések szerint a szegénység az összes háztartás 28 százalékát érinti, a gyermekesek 41 százalékát, a három vagy több gyermekes családoknak pedig a 60 százalékát. És ez nem csak azért gond, mert méltatlanul és gyakran önhibájukon kívül kényszerít nélkülözésre jobb sorsra érdemes embereket, hanem azért is, mert az elszegényedési folyamat egyik tipikus kísérő jelensége az egészségi állapot idő előtti romlása.

A szívinfarktus aránya például háromszor, a depressziós megbetegedések száma pedig kétszer nagyobb a szegények körében. Nem csoda, hiszen egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy táppénzre menjenek.

Aki pedig (mondjuk depresszió miatt) mégis betegszabadságra kényszerül, az már attól infarktust kap, ha csak maga elé képzeli az őt hetekig/hónapokig nélkülözni kénytelen főnöke ábrázatát.