Próbálj meg (legalább most) lazítani!

Némely tanár persze rögtön bukott diákok tömegét vizionálta és úgy megpakolt minket feladattal, hogy talicskával vittük haza. Valamiért az volt a rögeszméjük, hogy a rendszeresség hívei vagyunk és majd minden nap egy kicsit gyakorolunk... Itt vallom be B. F.-nének, a szoboszlai 3-as sz. iskola tanárának, hogy gyakorolt a fene, első délután nekiültem a matekpéldáknak, összecsaptam az egészet és januárig azt se tudtam, hol a füzetem.

Eme hanyag, de energiatakarékos történet minden évben szembe jut, amikor év végéhez közeledvén valamiféle munkát próbálok végezni. Érdeklődnék, de az illetékes elvtárs már nem dolgozik idén; a helyettese nem találja az adatokat; az évet lezártuk; januárban próbálkozzon... Két ünnep között meg aztán olyan kihalt az állami szektor, mint a jura-kor meteorbecsapódás után.

Mármint az egyik fele. A másik fele meg, hasonlóan a versenyszféra jónéhány vállalkozásához, a túlhajszolt (kényszer) munkamániások terepe. Aki évet zárnak reggeltől estig, még behozzák a lemaradást; levegő helyett kávét vesznek magukhoz; a karácsonyi ajándékot interneten rendelik, a bejglit a férj/gyerek/kutya segítségével, távirányítással sütik...

Sajnos, sokan nem tehetik meg hogy kikapcsoljanak, pedig ha van valami gyakorlati haszna a karácsony körüli herce-hurcának, akkor az a pihenés. Mindenkire ráfér(ne), hogy behúzza a féket és hátradőljön, regenerálódjon az egész éves rohanás után. Mert ahhoz hogy új lendületet vegyünk, valahonnan el kell rugaszkodnunk.