Nagy János: "Érzem e tisztség felelősségét”

BeszélgetésNagy Jánossal, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökével.
Az egységes szervezeten belül mennyire élesen válik majd el egymástól e három szakterület? – egyebek mellett erről is kérdeztük Nagy Jánost, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökét.

Nagy János: A vezérigazgatót a pénzügyminiszter nevezi ki, a három szakterületet egy-egy vezérigazgató-helyettes felügyeli majd, az igazgatókat pedig pályázat útján választottuk ki.

A stratégiai döntéseket a tanács hozza, az operatív végrehajtás pedig a vagyonkezelő zrt. feladata. Munkánkat az Állami Számvevőszék ellenőrzi, és évente a parlamentnek is beszámolunk arról, amit végeztünk.

Napló: A bizottsági meghallgatásán Ön azt mondta, hogy a tanács által kezelt állami vagyon nyilvántartási értéke mintegy 10 ezer milliárd forint, de a valós értéke akár 50 ezer milliárd is lehet. Mikorra derül ki, hogy mennyi az annyi?
Nagy János: Már a jövő évben szeretnénk bemutatni azt a vagyonleltárt, ami nem könyv szerinti értéken, hanem a valós piaci értékén tartja nyilván az egyébként egymástól igencsak eltérő vagyonelemeket.

A közszájon forgó 10 ezer milliárdos érték a könyv szerinti értékek összeadásából jött ki, de úgy gondoljuk, hogy ezek valós értéke közelebb lesz az 50 ezer milliárd forinthoz.

Napló: Milyen főbb vagyonelemekből áll össze az az állami vagyonportfólió, melynek menedzselése januártól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. feladata lesz?
Nagy János: A kizárólagos állami vagyon (műemlékek, utak, természeti kincsek) könyv szerinti értéke mintegy 4 ezer milliárd forint, a kincstári ingóságok és ingatlanok 5 ezer milliárdos értékként szerepelnek a nyilvántartásban, ehhez jön még a termőföldek és az erdők értéke, valamint az állami vállalatok, melyek könyv szerint olyan 1000 milliárdot érnek.

Napló: Az egyik legkényesebb politikai kérdés – gyakorlatilag a rendszerváltás óta – az állami vagyon magánkézbe adása. Miután a privatizáció „aranykorán” az ország már túlvan; a kérdések kérdése az, hogy az úgynevezett stratégiai vagyon (mint például a termőföld vagy a nagy energetikai cégek) maradjon vagy menjen...
Nagy János: Egységes a tanács véleménye abban, hogy nekünk már nem a privatizáció az elsődleges feladatunk, hanem a hatékony vagyongazdálkodás. Amibe persze az is beletartozhat, hogy ha egy vagyontárgy nem működtethető hatékonyan, akkor azt el kell adni, de alapvetően az állam vagyonának a gyarapítása a cél. Komoly gond, hogy noha bizonyos állami vállalatok közfeladatot látnak el, ezeket nem vagy nem piaci értéken számolja el velük az állam. Azt szeretnénk, ha az állam ezeket a közfeladatokat a piaci értékükön térítené meg a szolgáltatóknak, ugyanakkor a versenynek így megfeleltetett állami cégektől elvárható, hogy legalább olyan hatékonyan működjenek, mint a magánszféra vállalkozásai.

Napló: Azt gondolná az ember, hogy a „húsos fazék” mellett ülőkre folyamatosan nagy nyomás nehezedik mindenféle formában. Néhány hónapos állami vagyonkezelői praxisa során találkozott-e ilyen irányú próbálkozásokkal?
Nagy János: A napokban meghívtuk a sajtót az ÁPV Zrt.-nek abba a tanácstermébe, ahol a tagjaink név szerinti szavazással hozzák meg azokat a döntéseket, amelyekért egyébiránt a személyes vagyonukkal is felelnek. Ebben a teremben utoljára négy éve járt újságíró. Ez a gesztus talán kifejezésre juttatta azon szándékunkat, hogy vagyonkezelői munkánkat a nyilvánosság előtt kívánjuk végezni.

Petneházi Attila
[email protected]