A turulmadár és más alkotások

„Egy kis összezördülés támadt a feleségemmel, s akkor kimentem egy kis késsel, és elkezdtem faricskálni. Az első igazi munkám, a Betlehemi jászol aztán a feleségemnek készült, előbb gyurmából, majd megfaragva. Egy nagyon kedves barátunk, Kozmáné Bődi Ildikó, most a művelődési ház vezetője, vett a szárnyai alá. Először Kecskeméten próbálkoztam a harmadik népi szobrászati kiállításon, vittem három munkát, mindhármat bevették. Ez lendületet adott, innentől kezdve kezdtem kisebb és nagyobb dolgokat faragni.

S minthogy az önkormányzat részéről is mutatkozott arra hajlandóság, hogy díszítsük a tereket, hozzáláttam a nagyobb kompozícióhoz. Nem a hagyományos népi szobrászat motívumait alkalmazom, gondolataimat, érzéseimet modernebb formában próbálom kifejezni. Kedvenc fám a tölgy. A helyzetem annyiban szerencsés, amennyiben a vasútnál a 12 órás szolgálatot 24 órás pihenő követi, ez kedvez az alkotómunkának.”

Tisztelik az emberek

A család kezdettől fogva támogatta, a felesége pedagógus, a lánya táncművészeti főiskolára készül, a fia jól rajzol. A tágabb környezet is elfogadja, a községben tisztelet övezi. „Amikor a turulmadár készült, egyesek féltek és jósolták, hogy le fogják törni, de egy karcolás sincs rajta.”

Nem tagja egyetlen szövetségnek sem. „Korábban jelentkeztem egy művészeti közösségbe, de visszautasítottak, s mivel önérzetes ember vagyok, azóta nem próbálkozom, hiszen úgyis a saját örömömre faragok. Ha másnak is tetszik, az már nyereség. Mindamellett művészekkel tartom a kapcsolatot, a Csontváry-alkotótábor, amelynek én is alapító tagja vagyok, itt, Hosszúpályiban már nagyon régen működik. Terveim bőven vannak, hiszen sok még az üres, díszítésre váró tér. A 2005-ös hosszúpályi viharnak Vierenyovszky János barátommal közös emléket tervezünk állítani.”

Bakó Endre