Kulisszatitkok az Apollóban: bemutatták a Semmelweisről készült filmet

Az év vége leginkább várt magyar filmje a történelmet alapul véve fikciós elemekkel egészíti ki a most már örökké homályban maradó részleteket. Az orvos motivációjának megértéséhez talán azzal a jelenettel kerül a néző a legközelebb, amikor az egyik gyermekágyi lázban meghalt nő temetésén állva így szól a hozzá beosztott nővérhez, a másik főszereplőhöz: „Azt mondják, hozzá lehet szokni a halálhoz. De azt nem tudom, hogyan”. 1847-ben abban a bécsi kórházban, amelyben dolgozott, járvány tombolt a szülő nők körében. Legalábbis ezt a magyarázatot adták rá a korabeli szakemberek. Őt viszont valami hatalmas lelkiismeretfurdalás hajtotta, ami végül – mint ahogy mind ismerjük a végkifejletet – elvezette a klórmeszes fertőtlenítés felfedezéséhez.

Kiderült, mi jelentette a legnagyobb kihívást

Ahogy Maruszki Balázs, a film forgatókönyvírója fogalmazott az Apolló moziban december 2-án szervezett közönségtalálkozón, ő nem klasszikus életműfilmben gondolkodott, mert írói stílusához sokkal közelebb áll egy intervallum kiválasztása a karakter életéből, amikor bemutathatja annak legerősebb oldalát. Ezért kalauzol minket a film abba az időszakba, amikor Semmelweis Ignác a bécsi klinikán éjt nappallá téve az elhalálozások okának feltárásán dolgozott. Maruszki Balázs arról is beszélt, hogy számára az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a nézők már eleve ismerik a történet végét. Emiatt úgy döntött, krimi formájában írja meg, hiszen egyrészt ezzel lehet izgalmassá tenni a filmet, másrészt ez a ma már egyszerűnek tűnő magyarázat abban az időben egyáltalán nem volt az, 25 másik teória létezett arra vonatkozóan, miért hal meg annyi nő gyermekágyi lázban. A kutatás izgalmait igyekezett átadni, hogy a mai néző számára se tűnjön evidensnek, ami a kor emberének egyáltalán nem volt az. Célját bizonyára elérte, erről a vetítés utáni vastaps tanúskodott.

Megtudtuk, Maruszki Balázst 2020 elején Lajos Tamás, a producer kérte fel Goda Krisztinán keresztül egy Semmelweisről szóló forgatókönyv elkészítésére, amely viszonylag rövid idő alatt, másfél év alatt összeállt. Az író forrásként elolvasott 3-4 életrajzot, egy Semmelweis-szakértővel is beszélt, mindent megnézett a neten, ami csak fellelhető, valamint egy orvostudományi múzeumba is ellátogatott. A korban használatos orvosi eszközöket és protokollt be is építette a filmbe, így megtudhatja a néző, hogy a fehér köpeny viselése akkoriban még egyáltalán nem volt szokás, vagy hogy a hullák lábára kötött csengettyű az esetleges tetszhalottak kiszűrésére szolgált.

Nagy nevek a filmben

A filmkedvelők egyébként több ponton is találhatnak kedvükre valót a történetben, ugyanis az orvosi felfedezés jelentőségén túl egy szerelmi szál is kibontakozik, valamint a szabadságharc előtti időkben érezhető magyar-osztrák ellentétet is tematizálták az alkotók. Mint kiderült, Koltai nagyon hamar megtalálta a két főszereplőt, Vecsei H. Miklóst és Nagy Katicát. Az előbbit a Pál utcai fiúk Nemecsekjeként ismerhette meg az ország, az utóbbit pedig a Rossz versekben láthattuk. Nagy Katica a nagyközönség számára még ismeretlen, azt mondhatjuk, a feltörekvő harminc év alatti színészek közé tartozik. Kétségtelen, a film egyik kvalitása, hogy kettejük dinamikája jól működik. Bizonyára nem véletlen, hogy a mellékszerepekre egytől egyig ismert színészeket válogattak be, többek között Elek Ferencet, Szűcs Nellit, Hajduk Károlyt és Simon Kornélt.

A kezdeti képsorok azért aggodalomra adhatnak okot azok számára, akik nem bírják a fájdalom és a vér látványát. Az üvöltő nők és a szemünk előtt zajló boncolások felkavaróak lehetnek, de összességében egyensúlyba kerülnek a film teljes egészéhez viszonyítva. A forgatókönyvíró szakmája nagyon kiszolgáltatott – ahogy Maruszki Balázs fogalmazott –, hiszen a rendező még sokat alakít rajta, ezért ő mindig aggódik, amikor megnézi az elkészült filmet. Ebben az esetben megnyugodott, mert úgy látta, van dinamikája, viszont Semmelweis alakját még temperamentumosabbnak képzelte el. Az Apolló mozi nézői is szóvá tették, hogy Vecsei H. Miklós alakításán visszafogottság látszódik, viszont véleményem szerint az arcán tükröződő érzelmek mindig relevánsak, nagyon jól visszaadják a karakter lelkében dúló indulatokat.

Fejtörést okozott

Semmelweis Ignác árnyalt bemutatása mindenesetre fejtörést okozott az alkotók számára, hiszen hivatástudatát hangsúlyozva hősként is ábrázolhatták volna, ugyanakkor ellenszenves személyiségének, dührohamainak és arroganciájának kidomborításával elveszíthették volna a néző szimpátiáját. Az emberi oldalát is hozzátéve végül jól megtalálták az egyensúlyt, mindhárom szempontból megismerheti a közönség, miközben a 19. század közepének világába is belecsöppen.