Egyre többen kérnek tanácsot Biharnagybajom füvesasszonyától, Tecától

– A szüleim tanyán nőttek fel, nem volt orvos, gyógyszertár a közelben, de ha akadt valami testi bajunk, ott volt a természet, amiből amire szükségünk volt, mindent megkaptunk. Ha fájt valahol, beteg voltam nagyanyám, édesanyám kiment, és behozta azokat a növényeket, amelyekről tudta, hogy segíteni fognak. De ha nem voltunk betegek, akkor is gyűjtötték a gyógynövényeket, hogy ha kell, legyen. 

És mindezt, a gyógynövényismeretet, a természet szeretetét és tiszteletét én az anyukámtól tanultam meg – vallja életéről Láposi Istvánné Teca, a Biharnagybajomban élő füvesasszony, aki azonban nemcsak elődei tudását viszi tovább, hanem ahhoz lekvárjaival, szörpjeivel és saját találmányaként a tinktúráival jócskán hozzá is tesz.

– Úgy kezdtem el belemélyülni a gyógynövények világába, ahogy az életutam is haladt előre, és születtek a gyermekeim. 

Főleg édesanyámtól tanultam az alapokat. Sokszor eszembe jutnak gondolatok, mikor meglátok egy gyógynövényt, hogy tényleg, anyu erről mit is mondott? És mivel szerettem volna mindig többet és többet tudni, ezért folyamatosan bővítettem tudásom. Később jártam természetgyógyász iskolába, mert mindig azt éreztem, és a mai napig is így élem meg, hogy még mindig annyira kevés az, amit tudok. A tudásomat mindig bővítem egy kicsivel. Ez egy élethosszig tartó tanulás. Azzal tisztában vagyok, hogy az nem lehet, hogy én most már mindent tudok. Azt, amit én csinálok csak szívvel-lélekkel lehet végezni – beszél a Cívishírnek az indulásról, az elhivatottságról Láposi Istvánné, aki abba is beavat bennünket, hogy egészségügyi problémáival mind több ember keresi meg tanácsokért, gyógynövényekért.

Egyre nyitottabbak az emberek

Számos alkalommal volt rá példa, hogy a hozzá segítségért forduló néhány hét múlva a jótanácsokat és a gyógynövényeket azzal jött vissza megköszönni, hogy ő ezekben a gyógymódokban eddig nem hitt, és ennek ellenére segítettek rajta, mi több, teljesen helyrejött. Hangsúlyozza, az, amivel segít az embereken hatalmas felelősséggel jár. Még akkor is, ha csak önmagán vagy családtagjain szeretne segíteni az ember. Az év minden napján tevékenykedik valamit a gyógynövényeivel, az abból készült készítményekkel. Ugyanakkor nagyon szeretné továbbadni tudását, tanítani, hogy megmaradjanak a gyógynövényekről generációkon át összegyűjtött ismeretek. Az utóbbi években azonban egy kedvező fordulatot tapasztal, mind többen érdeklődnek és fogadják el a gyógynövények, a tinktúrák egészségmegőrzésében, és bizonyos esetekben a gyógyításban a segítő hatását. Ma már nyitottabbak az emberek a gyógynövények irányába, ezt az öngondoskodás egyik megnyilvánulásának tekinti Teca. Emlékszik a ’60-as, ’70-es évekre, amikor még beszélni sem lehetett arról, hogy mi mindenre lehetnek jók a gyógynövények.
Hál’ Istennek az utóbbi években egyre többen fordulnak a természet patikája felé, már sokan tudatosan használják a gyógynövényeket, és érdekli őket a szakterület. Tanácsot kérnek a gyűjtéshez, a felhasználáshoz.

– kezdi válaszát a bajomi füvesasszony arra a kérdésre, hogy milyen gyógynövényeket javasol használni a háztartásokban. 

Mindennek megvan a szezonja

– A gyógynövénytúráimon és a tanításaim során azokat a növényeket szeretem megismertetni, és azoknak az elkészítési és tárolási módját megtanítani, ami ahhoz kell, hogy az itt élő emberek egészségesebben éljenek. Minden növénynek meg van a szezonja, most például a cickafarké, a tejoltó galajé. 

Például ha a tejoltó galajból van rengeteg, akkor a vese- és a pajzsmirigybetegségek kerülhetnek előtérbe. Tehát már a természet jelzi, hogy „figyelj fel rám, mert itt vagyok, gyűjtsél be, én lehetek a gyógyító növényed”. Tavasszal a gyűjtést a kék ibolyával kezdem. Mandulagyulladásra és a tüdő csúcsáig húzódó gyulladás kezelésére alkalmas. Később, júniusban, amikor már nagyra nő a levele, akkor a levelét is be kell gyűjteni, és azt is föl lehet használni hurutos megbetegedésekkor nyákoldóként. A következő a fenyőrügy, ebből szirupot készítek. Az apróbojtorjánt nagyon kevesen ismerik, pedig vesére kiváló. Az ökörfarkkóró gyönyörű, sárga virágja megfázásra, hurutoldásra jó. De sorolhatom az akác- és a hársfavirágot, a kamillát, a mentákat, a bodzát, amelyek sokfelé megtalálhatóak a környezetünkben. 

De beviszem a gyógynövényeket a konyhába, a főzéshez, azt is megtanítom, hogy milyen gyógynövényeket lehet felhasználni úgy, hogy az ételeink elfogyasztásával is jótékonyan hasson szervezetünkre. Akárhogy is nézzük, Közép-Európa, és azon belül Magyarország gyógynövény-nagyhatalom. Nem egyszer kopogtatnak be hozzám, hogy szedtek gyógynövényt, és szívesen idehozzák nekem. Szeretettel adják, mert már megismerték és tudják, hogy mire való. Ezáltal pedig az ő tudásuk is bővül, jobb lesz az egészségük. Úgyhogy szeretem, ha hívnak az óvodába, iskolába, mert úgy gondolom, amit elmondok, és abból csak egy mondat megmarad a gyerekekben, akkor az már egy nagyon jó dolog, akkor már valamit adtam az egészsége megőrzéséhez. És tudom, otthon elmondja az anyjának, hogy csináljunk már ilyet vagy olyat, mert az nekem nagyon ízlett – osztja meg.

Különlegességek a kertben

Azt szerényen jegyzi meg, hogy példaképe Maria Treben, a világszerte ismert gyógynövényszakértő, akinek egyik könyve nyolcmillió példányban kelt el. Egy német cégnek öt-hat éve szállít gyógynövényeket, és ezt hatalmas elismerésnek tekinti. És hol gyűjti a gyógynövényeket? Erdőn, mezőn és természetesen a kertjében. Ez utóbbi helyen teszünk egy sétát a bajomi füvesasszonnyal. Előtte azonban bekukkantunk a szárítóhelyiségbe, ahol szellős papírdobozokban szárad a citromfű, a többféle menta, a diólevél, a cickafark, a körömvirág és a csalán. Itt mondja el, hogy a gyógynövényeket napsütésben kell gyűjteni, mert akkor a legmagasabb az illóolaj tartalmuk. Szárítani pedig napfénytől védett, száraz helyen kell. A szárított növényt vászonzsákokba tegyük. Kiérünk a kertbe, ahol ugyan fellelhetőek a gyógynövényágyások, viszont nevelődik a gyom is. Mondja, ezt nem kell feltétlenül irtani, hiszen tartja a talaj nedvességét, és ez előnyös a nyári időszakban.

Így került hozzám a nagyon különleges szecsuáni borsfa és az Isten fája. A borsfa termését az indiánok szájfertőtlenítésre és fogfájásra is használják, mert amikor a termését szétharapjuk, olyan, mint a lidokain injekció. Az istenfa gumója a krumplira emlékeztet, azt ugyanúgy eszik, szárítják, főzik, sütik, mint mi a burgonyát. Érdekes, mandarinhoz hasonló illata van a levelének, belső gyulladások kezelésére is használják. Aztán kihajtatták nekem az echinacea-t és a tüdőfüvet. Itt van a borsikafű, mellette a kakukkfű, utána a körömvirág, majd az uborkafű következik. Utóbbi a szervezetünk méregtelenítését könnyíti. Tehát ha méregtelenítő teába tesszük, akkor maga a méregtelenítés nem viseli meg annyira a szervezetünket. Fűszernövényként a kakukkfüvet, a borsikafüvet, az orvosi zsályát, az izsópot, lestyánt használom. Az izsópot a sültekhez, a lestyánt a levesekbe használom, de az orvosi zsályát például a paprikás krumpliba is beleteszem. 

Aztán itt az orosz tárkony és a szörpnek kiváló muskotályzsálya. De menjünk ki az utcára, az már közterület, de ott is termesztek gyógynövényeket! Aranyvessző, orbáncfű, menták sokasága, pettyes levelű tüdőfű, lándzsás útifű, de izsópot és körömvirágot is telepítettem ide. A körömvirág egyébként az egyik alap gyógynövény, vértisztító és gyulladáscsökkentő hatása van. De innen gyűjtöm a pitypang levelét is – mutat körbe.

Az utcáról a ház legbelső szobájába kalauzol bennünket Láposi Istvánné. A bajomi füvesasszonnyal itt ér véget a gyógynövénytúránk. A szoba falán a felmenők fotói, hiszen ők indították el a gyógynövényismeret és -felhasználás irányába. Itt tudtuk meg, hogy a termékei a Terézia mama gyógynövényes kertje nevet viselik. Terézia ő maga is, sőt az édesanyja és a nagymamája is ezt a nevet viselte. Úgyhogy a megnevezésnél az ő tiszteletüket is őrzi. A polcokon díjazott termékek sokasága sorjázik. Felsorolni sem érdemes, annyiféle van. Láposi Istvánné ezeket a gyógyhatású, valamint élelmiszeripari termékeket tette hozzá a szülői, nagyszülői örökséghez.