Nyugdíjba vonuló bajtársukat búcsúztatták a szoboszlói mentősök

Népes tömeg verbuválódott az autók köré, nagy részük mentőkabátban. Azonban senki nem kapkodott, a hordágyon fekvő férfi sem szorult ellátásra, „meggyógyult” magától, hiszen ünnepelni jött mindenki. A helyszínre riasztott esetkocsi vezetője miatt érkeztek a bajtársak; Tóth Lajos, a Hajdúszoboszlói Mentőállomás gépkocsivezetője nyugdíjazása előtti utolsó szolgálatát töltötte december 29-én. Sőt, a vele együtt szolgálatot teljesítő Kövesiné Dr. Ulrich Mária szakorvost is már csak néhány műszak választja el a nyugdíjtól.

A mentőautók között váltottunk néhány szót Tóth Lajossal, aki 1988. november 5-én kezdett az OMSZ-nál dolgozni, több mint 34 évvel ezelőtt. Arra a kérdésemre, hogy miért lett éppen mentős, így felelt: tetszett az akkori mentőautó, volt néhány ismerősöm, aki akkor már itt dolgozott, amikor én még nem, ők sztorizgattak néha. Megtetszett, nem is gondoltam, hogy felvesznek, de sikerült bekerülnöm – idézte fel.

– Pár évvel ezelőtt is megtörtént velem, hogy megálltam a garázsban és néztem ezeket a gyönyörű autókat. Közben azt gondoltam: hihetetlen, hogy én ezt vezethetem – vallotta be. Mint mondta, sokféle beteget szállítanak, munkája során az inspirálta leginkább, mikor valakinek igazán nagy szüksége volt a segítségre. – Amikor nagyon komoly a helyzet, akkor a végkifejlet azon is múlik, hogyan vezetek. Ez csapatmunka – summázta. Mikor megkérdeztem tőle, mennyiben más a régi, harminc évvel ezelőtti, illetve az új mentőautókat vezetni, nevetve csak annyit válaszolt: ég és föld a kettő.

Tóth Lajos ilyen köszöntésre nem számított, az utolsó szolgálatban töltött órák egykori és jelenlegi bajtársai körében teltek el a mentőállomáson. Azt azonban megtippelni is nehezen tudtuk, hányszor vonult az elmúlt több mint három évtizedben, annyi biztos, hogy több ezerre tehető ez a szám.

KD