Kincs, ami van: csak a hiánya tűnik fel a víznek

Debrecen dinamikus fejlődése szembetűnő. Míg a magasodó épületekre rácsodálkozunk, a növekedésnek kevésbé látványos – ám annál jelentősebb – elemei szó szerint a felszín alatt húzódnak.

Gorján Ferencet, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük a város terjeszkedésének a vízszolgáltatót érintő kihívásokról, a víz minőségéről és az aszály jelentőségéről.

– A város működéséhez elengedhetetlen víziközmű-infrastruktúra a vízellátó és a szennyvízelvezető rendszerekből áll, de Debrecen esetében részben ide tartozik a csapadékvíz-elvezető rendszer is. Ez azért jelent kihívást, mert minden egyes lakásban – függetlenül attól, hogy lakótelepen vagy kertségben található – napi 24 órában megfelelő mennyiségű, minőségű és nyomású vizet kell biztosítani, a szennyvizeket pedig biztonságosan és gyorsan el kell vezetni, hiszen ha a szennyvíz kiönt egy közterületen, az közegészségügyi kockázattal jár – mondta a Naplónak a vezérigazgató. Nyilvánvalóan ahány út, annyi ivóvízhasználati vezetékre van szükség.

Azonban Debrecen bővülésekor nem csak az új városrészeket és létesítményeket kell figyelembe venni, mivel a már meglévő városi infrastruktúrákat is folyamatosan javítják.

Ez elsődlegesen az utak fejlesztésénél jelentkezik. Viszont, mivel az utak alatt találhatóak a közműveink, nincs értelme azok korszerűsítése nélkül hozzákezdeni a magas költségű útfelújításhoz. – Debrecen közművesítése viszonylag korán elkezdődött: a csatornahálózat építése már az 1800-as évek végén megtörtént, hasonlóan az ivóvíz bevezetése is, így jelenleg 140 kilométernyi csaknem százéves vagy idősebb vízhálózati vezeték található a város alatt. Ezeket a vezetékeket különböző impulzusok érik: a közlekedés fejlődésével járó dinamikus járműterhelés, az építkezéseken történő döngölések hatására rongálódnak. A felgyorsuló életvitellel, a növekvő járműforgalommal élettartamuk is egyre rövidebb lesz. Így tehát van egy gazdasági és egy műszaki oka, ami az ellátásbiztonság érdekében indokolja az egyébként is 50 évre tervezett vezetékek cseréjét – vezette le Gorján Ferenc.

Az igazgató hozzátette, általában csőtörésről akkor beszélnek az emberek, amikor már láthatóvá válik, azonban azt megelőzik a rejtett szivárgások, aminek a felkutatására törekszenek a vízmű dolgozói.

– Érdemes tudni, hogy egy négy milliméteres lyukon normál üzemi nyomáson egy év alatt négyezer-kétszáz köbméter víz képes elszivárogni. Ez egy négyemeletes társasház térfogatával egyenlő. Ezeket az elszivárgó vizeket ugyanúgy kitermeljük a vízbázisból, megtisztítjuk és a hálózatba juttatjuk, azonban így el sem jut a fogyasztókhoz. A veszteség mellett komoly veszélyforrást is nyújtanak ezek a szivárgások, mert alámoshatják az úttesteket és az épületeket. Ezért szoktuk minden esetben kérni, hogy ezeket a vízi közműveket az útépítésnél váltsák ki. A debreceni önkormányzat általában partner ebben, de látni kell, hogy ez egy költséges folyamat, és nem áll rendelkezésre minden esetben elegendő forrás – mondta.

A bővüléssel járó kihívások

A közlekedéssel összehasonlítva kifejtette, Debrecenben nem azért vannak dugók, mert rossz a közlekedési lámpák összehangoltsága, és az utak sem lettek kisebbek. Hanem ahogy az utakat, a vízvezetékeket is egy bizonyos terhelésre tervezték.

Ezért a csere gyakran átmérőnövekedéssel is jár, hiszen a növekvő vízfelhasználást biztosítani kell.

– A város növekedése olyan nagy léptékű – legyen szó a BMW-gyárról vagy a Déli Ipari Parkról –, amihez komplexen át kell alakítani a teljes rendszert. Ez pedig komoly kihívást jelent. A tócóvölgyi ingatlanprojektben például 1200 lakással terveznek, ami átlagosan három fővel számítva 3600 embert jelent, ez egy kisváros lakosságának felel meg. Egy ekkora terület vízellátásához nem elég egyszerűen rákapcsolódni egy közeli vezetékre. Meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán biztosítható-e az adott helyen ekkora vízmennyiség, és ha igen, három kilométerrel távolabb nem okoz-e nyomáshiányt. Közérthető példaként: ha van egy kerti öntözőcső, amit több helyen megszurkálunk, a végén kevesebb víz fog kijönni. A város ráadásul egy összetett hálózat. Ha valamit csinálunk a Déli Ipari Parkban, annak lehet, hogy hatása lesz a Júliatelepen. Ezeket újrahangolni óriási kihívás, mert előfordul, hogy a rendszert három utcán keresztül kell bővíteni, ahol már meglévő utak, esetlegesen pályatestek és egyéb közművek is vannak.

Lehet-e vízhiány?

Arra a kérdésünkre, milyen hatással van az aszály a vízellátásra, megnyugtató választ kaptunk. A vezérigazgató felvázolta, a csapadék egy része a felszínre érkezve menet közben elpárolog, egy bizonyos mennyiség tározódik, ahonnan nem tud tovább lefolyni.

Egy másik része beszivárogva táplálja a talajvízréteget, majd a rétegvizeket, a maradék pedig a csapadékvíz-elvezetőkön keresztül távozik, elfolyik.

– Vízgazdálkodási szempontból ez azért nem befolyásolja a vízműveket, mert a víz beszerzésére telepített 98 termelőkutunk nem a talajvizet, hanem a 200 méteres mélységben lévő rétegvizeket használja fel. Ezek a 8-10 ezer évvel ezelőtt lehullott csapadékból beszivárgott vízmennyiségek. Tehát ivóvízellátási szempontból jelenleg nem befolyásoló tényező az aszály, legfeljebb abból a szempontból, hogy ebben az időszakban nagyobb a vízfelhasználás, így több vizet juttatunk a hálózatba. Később viszont gondot fog okozni, hiszen a le nem hulló csapadék nem is tud beszivárogni, tehát a vízkészleteket sem tudja táplálni, emiatt mindenképp figyelni kell a vízkészletek megóvására, fejlesztésére – magyarázta Gorján Ferenc.

Mitől finom Debrecen ivóvize?

Az igazgató szerint az általános szabály szerint minél keményebb a víz, annál finomabbnak érezzük. Mint mondta, Debrecen vize nagyon jó adottságokkal rendelkezik, a Nyírség felől érkező jó minőségű vízáramlásokból képződő vízkészletekből gazdálkodunk. Ennek a napi utánpótlása több mint 70 ezer köbméter, tehát bőségesnek nevezhető. Ennél többet nem is lehet kivenni.

Fontos tudni, hogy az ivóvíz Magyarország teljes területén megfelel az előírásoknak, a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. Leginkább a szabványok változnak.

Remek példa erre az utóbbi években terítéken lévő arzén, aminek koncentrációját a nyugat-európai országokra jellemző gyakoribb halfogyasztás miatt csökkentettek egységesen a korábbi határérték alá. Gorján Ferenc megnyugtatóan közölte, Debrecenben jóval határérték alatti a nyersvízben is. Egyébként pedig naponta több ezer liter vizet kellene elfogyasztanunk ahhoz, hogy mérgező hatást fejtsen ki.

Ők is értünk dolgoznak

– A Debreceni Vízmű jelenleg 43 település vízellátását és csatornaszolgáltatását biztosítja. Január 1-jétől megkaptuk Hajdúszoboszló, Berettyóújfalu és Földes üzemeltetését is, egyelőre egy évre. Így a szolgáltató 566 dolgozója felel több mint 340 ezer ember vízellátásáért az év minden napján, éjjel-nappal. Ők nagyon nagy munkát végeznek, és fájó pont, hogy az emberek ezt ritkán veszik észre. Maximális tiszteletem a tűzoltóknak, rendőröknek, mentősöknek, hiszen óriási feladat, amit időnként az életük kockáztatása árán tesznek értünk.

De amíg egy tűzoltóautóra büszkén tekintenek az emberek, addig a vízműves kollégák járműveiben a bosszúságot látják, ha elállják az utat. Holott lehet, épp azon dolgoznak, hogy az illető le tudjon zuhanyozni, amikor hazaér.

És ezt a folytonosságot és ellátást biztosították éppen azért, hogy a lakosság a lehető legkevesebbet érzékeljen a problémákból. Természetesen akkor dolgoznak jól a kollégák, ha észrevétlenek maradnak, mégis megérdemlik ugyanazt a megbecsülést, mint az életmentők. Ők is szolgálatot végeznek, és mindezt hivatástudatból teszik még ünnepnapokon is, és tették a járványidőszakban is.

Kincs, ami van

A szakember szerint a vízmű helyzete jól érzékeltethető a víz-gyémánt paradoxonnal: ha a civilizált világban egy ember rendelkezik egy nagy gyémánttal, el tudja cserélni vagy eladni. Sokat ér, mivel minden más elérhető mellette. De ugyanezt a gyémántot ugyanez az ember egy sivatag közepén talán elcserélné egy pohár vízre.

Valóban: megszoktuk és természetessé vált, hogy a víz csak úgy van.

Ezért nem tartjuk értékesnek, csupán a hiánya tűnik fel. Pedig hálával tartozhatnánk a vízmű dolgozóinak, mert ők biztosítják, hogy literenként kevesebb mint 1 forintért ez a szolgáltatás folyamatosan házhoz jöjjön. Nem mentenek látványosan életet, mint a mentősök. De a túléléshez szükséges egyik legfontosabb értéket hozzák el az otthonunkba.

HL