2021.11.15. 11:30
Ilyenek voltak a cívisváros vidámparkjának régi örömei
A ma már nem létező repülőgép, céllövölde, kisautók és hajóhinták is visszatérnek a muzeális felvételeken.
Fotó: Fotó: Fortepan / Debreceni Állatkert és Vidámpark
Az ország immáron egyetlen ilyen létesítményének számító nagyerdei vidámpark 1960. május 1-jén nyílt meg, és Kádár János adta át 13 nappal később.
A jelentős összefogás és társadalmi munka eredményeként megvalósult vurstlit a két évvel korábban megnyitott állatkert mellett alakították ki a Nagyerdő fái alatt. A vidámpark hőskoráról a napokban a Fortepan is megosztott több nagyszerű archív fotót, köszönhetően a Kultúrpark felajánlásának. Az 1974-re datált felvételekről a maihoz képest egy teljesen más élményvilág bontakozik ki. Ennek az egyik oka az, hogy a mostaniakhoz képest más játékok szolgálták a látogatók kikapcsolódását, másrészt pedig ezek a játékok nem egy esetben inkább a leleményességükkel és az egyszerűségükkel tűntek ki, semmint a páratlan technikai innovációikkal.
Ilyen volt a cívisváros vidámparkja régen
Li–2-es gép, szoknyafújó
Természetesen azonban a szuper attrakciókra is volt példa, nem is akármilyenek. Hiszen az Ady úti főkapun belépőket máris egy csodálatos Li–2-es gépmadár fogadta a szemközti dombon, ahova fel is mehettek, sőt a repülő is tárva-nyitva állt előttük. Ilyen volt a dodzsempálya, valamint a ma is meglévő lovas forgó és óriáskerék is. Szintén a főkapu közelében működött az elvarázsolt kastély (melynek épülete most is megvan, de más funkcióval), ahol mozgójárda, rázószék, torzító tükör és labirintus is megnehezítette a kiérni szándékozók dolgát. Ha mindezen túljutottak, az erkély ide-odarángó pallóin ügyetlenkedő, gyanútlan nőknek még a szoknyájuk is könnyen a nyakukba röpülhetett – a lent bámészkodók legnagyobb örömére.
A járólapba ugyanis fúvókákat építettek, a szemközti pecamedence kezelője pedig lesben állt, hogy alkalomadtán sűrített levegőt engedjen az általa kormányzott szoknyafújó szelepekbe. Aki ezt is túlélte, annak még a szomszédos forgóhordón is át kellett evickélnie – miközben könnyen összerogyhatott, sőt át is fordulhatott a rutintalan látogató.
Körhinta és hullámvasút
Átfordulásra a hintasoron is lehetőség volt, hiszen a legbátrabbak a védőrácsos, biztonsági öves hajóhintákban is próbára tehették az ügyességüket. Ugyanakkor az erőseket a „Lökd meg a Holdat!” játék, a sasszeműeket pedig céllövöldék is szórakoztatták. Volt itt hagyományos körhinta, hullámvasút, lábbal hajtós kisautó, később motoros gokartok és igazi játékterem is a legfényesebb flipper- és más csodagépekkel, no és persze a ma is zakatoló (úttörő) kisvonat.
Vass Attila