Kézművescsalád kézműves gyermeke Petrovics Nikolett

Amikor hagyományos, a mai világban viszont már ritka mesterségekkel foglalkozó népművészek keresésére adjuk a fejünket, valószínűleg mindenféle előítélet nélkül is általában az idősebb, nyugdíj közeli korosztályban nézelődünk elsőként. A balmazújvárosi Petrovics Nikolett azonban rácáfol a statisztikákra. A huszonhét éves szövő már olyan díjakat birtokol, mint a Népművészet Ifjú Mestere és a Prima Primissima Junior, de a népi iparművész címet is megszerezte szebbnél szebb munkáival.

Magába szippantotta

Már gyermekként is természetesek voltak számára a hagyományosabb foglalkozások, hiszen a szüleitől is ezt látta. – A szüleink kézművesek, mindketten szálas anyagokkal foglalkoznak. Édesanyám gyékény-, szalma-, csuhé- és vesszőfonó, édesapám pedig nád- és sástermékeket készít, így már kisgyerekkorban megismerkedtünk a népi alapokkal. Az ő példájukat látva jött a gondolat, hogy én is kézművességgel foglalkozzam – fogalmazott a Hajdú-bihari Naplónak Petrovics Nikolett.

Mint elmondta, eredetileg nem is tudta, hogy melyik mesterség irányába induljon, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium nyílt napján szippantotta magába a szövés világa.

A fiatal művész nem egyedül vetette bele magát a hagyományokba. Hármas­ikrek lévén vele együtt két testvére is ugyanolyan neveltetést kapott, s ennek eredményeképp tőlük sem áll távol a kézművesvilág, így egyik fivére faművesként végzett.

Hobbiból megélhetés

Petrovics Nikolett jelenlegi célja, hogy eljusson egy olyan szintre, amikor megélhet majd a hobbijából. Jelenleg is ezen munkálkodik, több helyen tanít, és workshopokat is tart, termékei pedig már most nagy népszerűségnek örvendenek. – Bár sokan nem gondolnák, azt tapasztalom, hogy mindenféle korosztály igényli a szőtt anyagokat.

„A különbség ott található, hogy míg az idősebbek főként a lakástextileket keresik, a fiatalok főként a táskák, kendők, kabátok és szoknyák iránt érdeklődnek.”

Úgy látom, egyre több fiatal nyitott a hagyományosabb ruhadarabok viseletére – osztotta meg tapasztalatait a főállásban jelenleg a balmazújvárosi Semsey-kastélyban múzeumpedagógiával foglalkozó alkotó.

Az előbbieken felül Petrovics Nikolett nagy vágya, hogy a Népművészet Mestere kitüntetést is elnyerje, de mivel azt csak hatvan év felettiek kapják, jelenleg még nem erre fókuszál. – Szeretnék minél több fiatalt és időst is bevezetni a szövés rejtelmeibe, hogy minél tovább éltethessük ezt a hagyományt. Én vagyok a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület szövőműhelyének vezetője, ahol nem ritka, hogy nálam akár kétszer idősebbeket tanítok. Szerencsére sokan jönnek hozzám olyanok, akik nyitottak arra, hogy átadjam nekik a tudásom. A korkülönbség is csak eleinte volt furcsa, a kölcsönös tisztelet és alázat miatt nagyon gördülékenyen halad a munka – fogalmazott a művész, aki fontosnak tartja, hogy már gyermekkorban elkezdjük a népművészet beépítését a nevelésbe.

– Nagyon sok kis­iskoláson látom azt, hogy folyamatosan nyomkodják a telefonjukat, ellenben a kéz­ügyességük nem fejlődik, hiszen nem barkácsolnak, nem rajzolnak annyit, mint a korábbi generációk – osztotta meg aggályait. Mint elmondta, a hagyományok ismerete a történelmünkkel is összefügg, hiszen minden magyarnak fontos lenne tudnia, honnan is indultunk, és milyen szakmákból éltek őseink.

Rejtélyes szerkezetből

Bár a hagyományos szövőszéket mindenki felismeri, az már sokak számára rejtély, hogyan is működik a sok szálból álló masina. Az alapok a két, egymásra merőleges szálrendszer összekapcsolásakor keletkeznek. A hosszanti szálak párhuzamos, egy síkban való elhelyezkedését biztosítja a szövőszék hengere. Ezt a fonalsíkot botja ketté a páros és páratlan szálak elkülönítésével a nyüst, az így keletkezett nyíláson pedig átvezethető a keresztszál, amelyet vetélő segítségével juttatnak át egyik oldalról a másikra – tájékoztat a Magyar Néprajzi Lexikon.

Debreczeni-Kondás Eszter