„Tisztán láttam, hogy bele fogok dögleni” – Kendőzetlen vallomások két drogfüggőtől

Évekig tartó kábítószer-függőségükről vallott Krisztián és Tamás.

Fotó: illusztráció / Shutterstock

A kábítószer-ellenes világnap – amit 1988 óta június 26-án tartanak – egyik legfontosabb üzenete a figyelemfelhívás, de azt, hogy milyen káros hatásai vannak a különféle szereknek, a függők tudják csak igazán. Amikor egy egykori szerhasználó beszél arról, miért nyúlt először droghoz, s miként tette tönkre az anyag az életét, mindenkiben más fut végig. Felfoghatjuk elrettentésnek vagy a gyávák mentegetőzésének, bárminek is tekintjük, ez a kábítószerek húsba maró valósága. Krisztián és Tamás megosztotta velünk, hogyan kerültek kapcsolatba a szerrel, és függőségük milyen családi traumára vezethető vissza.

Krisztián története röviden így hangzik: 18 éve szerhasználó, először speedet, majd kokaint és végül mérhetetlen mennyiségű alkoholt fogyasztott. Egyszer eszméletlen állapotában felgyújtották. Most 38 éves, túl van három rehabilitáción, rendezte sorait, ugyan bármikor újra a szerhez tudna nyúlni, nem teszi. Mert nem akarja, mert van fontosabb.

Pénz és drogok

Krisztián jómódú családban nőtt fel, édesapja vállalkozó volt, vendéglátó egységei, éttermei voltak, a klubjaiban DJ-zett, így nem csoda, hogy fia is igen hamar, 14 éves korában belecsöppent az éjszakai életbe. 16 évesen már zenélni járt, ekkortájt speeddel pörgette fel magát. A vendéglátóipari középiskola után édesapjánál kezdett el dolgozni, nappal egyik éttermében, hétvégente pedig valamelyik klubjában. – Nagyon sok vita volt a szüleim között, édesanyám kétszer megpróbált öngyilkos lenni, mind a két alkalommal nekem kellett megakadályoznom. Már akkor éreztem, hogy valami nem teljes. Folyton izgultam, hogy mire érek haza, pánik volt bennem, csak akkor nyugodtam meg, ha ittam, vagy szer hatása alá kerültem – idézte fel. Később a zenélés mellett egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozott, ekkor találkozott először a kokainnal. Ahogy egyre jobban ment a munka, úgy növekedett a felszívott por mennyisége. – 2005 körül dőlt a pénz, megengedhettem, hogy hetente 3-4 alkalommal vásároljak kokaint, szinte minden nap be voltam állva, mert csak azzal tudtam dolgozni – vallott erről az időszakról. Ezekben az időkben havonta 2-300 ezer forintot költött drogra. Édesanyja ultimátumot adott neki, így 2010-ben elment az első rehabilitációra. Két évig tiszta volt, ez idő alatt született meg a kislánya. Krisztián maradt otthon a gyerekkel, de amikor Kamillát bölcsődébe adták, újabb lejtőhöz ért. Az alkoholban kereste a hamis vigaszt, erre már a kapcsolata is ráment, egy újabb sikertelen rehabilitáció után ugyanúgy folytatódott minden. Az igazi fordulópont 2019 júliusában következett be, a kora esti órákban a fővárosban elaludt egy padon, egy biztonsági őr ébresztette fel. – Már akkor éreztem, hogy nem tudok járni, a bal hátsó combom irtózatosan fájt. Önkívületi állapotomban nem vettem észre, hogy alvás közben felgyújtottak. Harmadfokú sérülést szenvedtem el, másfél hónapot töltöttem a Honvéd Kórház égési osztályán.

„Tisztában voltam azzal, hogy el kell mennem egy újabb rehabilitációra, már utáltam magam, nem tudtam tükörbe nézni, változtatni akartam”

– mondta.

Az önismeret útján

Így került a nagyhegyesi Fordulópont Szenvedélybetegek Rehabilitációs Intézményébe. Az itt eltöltött egy év alatt folyamatos szeretetet kapott, ezáltal fokozatosan megnyílt. – Megtanítottak egy teljesen más szemszögből tekinteni magamra: értsem meg, hogy mit, miért csinálok, menekülök valami elől. Ott világosítottak fel, hogy nem mindenkiből lesz függő, ugyanannyira hibás a család, mint amennyire én. A felelősség az enyém, de ők is résztvevői ennek. Hat hónap után kezdtem teljesen azt érezni, hogy végleg le akarom zárni ezt az életformát. Kezdtem megismerni magamat – mondta. Novemberben jött ki az intézményből, ma már üzletvezetőként dolgozik, és a kislányával is egyre több időt tölthet. – Kamilla adott hatalmas erőt, tudatosult bennem az, hogy 3-4 évig nem tudtam a kislányommal lenni, és neki apára van szüksége. Most már nem hedonistaként élek, hanem fontossági sorrendeket állítok fel, őt helyezem előtérbe. A kislányom miatt vagyok még józan.

„A függő életmódot egyik napról a másikra nem lehet abbahagyni, de ha nem álltam volna le a szerrel, valószínűleg már nem lennék az élők sorában”

– ismerte be.

Nem múlik csak úgy el

Tamás életútja sem leányálom, ő 13 éves korában kezdte az alkohollal, 16 évesen nyúlt először drogokhoz. – Alapvetően szorongó gyerek voltam. Édesapám alkoholista, lelki, esetenként fizikai terror vett körül. Az alkohol felszabadította a szorongásomat, aztán jött a drog – idézte fel. Tamás elsődleges szere a fű és kokain volt, másodlagos az alkohol, de sok mindennel találkozott. Harmincéves korára padlóra került, a szerek hatására paranoiás skizofrénia alakult ki nála (a kezelések hatására elmúlt), és volt egy öngyilkossági kísérlete is. – Elvesztettem sok mindent: egzisztenciális dolgokat, barátokat, családot. Akkor már tudtam, hogy rossz úton járok, csak nem tudtam mit kezdeni vele.

„Akkor jött el nálam a fordulópont, amikor tisztán láttam azt, hogy egyedül fogok maradni, és bele fogok dögleni.”

Nagyon sok kórházban, nagyon sok kezelésen voltam, az utóbbi egyéves, nagyhegyesi rehabilitáció volt az, ami valóban segített. Már úgy mentem oda, hogy mossák ki az agyamat, mert belehalok. De nem erről szól a rehabilitáció, valójában támogatnak, segítenek abban, hogy az ember jobban megismerje saját magát, ne az legyen az első gondolata, hogy szerrel kezelje a problémáit – mondta Tamás. Úgy fogalmazott, a visszaesés benne van a pakliban, a függőség egy betegség. – Van egy betegségtudatom, mert az agy emlékezik mindenre, hogy mit, mivel kell kezelni. Ez egy nagyon aljas és rafinált betegség, ami halálos is lehet. Viszont lehet kezelni, én időben kértem segítséget, időben felismertem és kiléptem ebből a helyzetből. Alapvetően jól érzem magam a bőrömben, túl vagyok már azon, hogy szorongok, mi lesz, ha kiderül, hogy függő vagyok – osztotta meg. Hozzátette:

„Azt gondolom, hogy életünk végéig függők leszünk, annyit tudunk csinálni, hogy kezeljük, új agyi struktúrákat építünk ki.”

Nekem például örömforrás a társas tánc, az olvasás, a tanulás, ha a természetben vagyok, ezek felülírják, de nem tudják törölni az agy előző működését – vallotta őszintén. Tamás jár NA-csoportba (Narkotics Anonymous – Névtelen Drogfüggők). Meg van az életének az a szelete, amikor a függőséggel foglalkozik, de mellette éli a mindennapjait.

Kiss Dóra

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kek-hirek/helyi-kek-hirek/drogprevencio-hajdu-bihar-juhasz-zoltan-5404529/