Lőrincz Linda a viaduktok szerelmese

Talán kijelenthetjük: igen sokan várjuk, hogy újra önfeledten átléphessük a határokat, és kikapcsolódjunk egy kicsit. De vajon hogyan vélekednek erről a világutazók? Számukra mi lesz az első úti cél? Lőrincz Linda csaknem 50 országot tudhat maga mögött – ez a szám már önmagában irigylésre méltó, pedig még nem is tudjuk, hogy a fiatal nő legtöbbször milyen indíttatásból indul útnak. Nem tagadja, ő nem a láblógatás nagymestere, imádja kihasználni a kiruccanásai minden egyes percét, közelebbről megismerni az adott hely kulturális örökségeit, megcsodálni az építményeket, a természeti kincseket – ezek azok, amelyek a leginkább érdeklik, no de csak a hidak után!

Linda útjainak 90 százaléka hasonlóan épül fel: mindig kiválaszt egy viaduktot, melyet testközelből akar látni – ez a szenvedély gimnazista korában kezdődött, s azóta csak fokozódott.

– Az a típus vagyok, aki nem szereti a spontán történéseket; persze az élet ezt sokszor felülírja, de mindig próbálok előre tervezni, és mindent alaposan kidolgozni. Az előkészületi fázis elég sok időt vesz igénybe, de egy percet sem sajnálok a szervezkedésre – amilyen érzést végül nyújtanak az utazások, az leírhatatlan. Mindig az az első, hogy ellátogatok az adott átjáróhoz, majd felfedezem a hely értékeit és a környező látnivalóit. Voltaképpen nem az számít, hány napra megyek, hanem az, hogy mindent felkeressek, amit előre megterveztem, akkor lesz teljes az utazás. Természetesen az is sokat számít, milyen messzire utazom, voltak már egynapos, de többhetes útjaim is – fogalmazott a Naplónak. Majd elmondta, számtalan hídon állt már, viszont hosszú még a lista – a továbbiakban eddigi élményeiről és a jövőbeli terveiről számolt be.

Végeláthatatlan szenvedély

– A legtöbb ember számára a hidak nem sokat jelentenek, azonban nekem rengeteget. Voltaképpen Európán belül a nevezetesebb viaduktokat kipipáltam a bakancslistámon. Tinédzser koromban kezdődött a szenvedély, akkor megfogadtam: addig nem halhatok meg, amíg nem jártam az Amerikában található Golden Gate hídon – ez az álmom már teljesült, utána pedig szépen jöttek sorban a szebbnél szebb viaduktok. A mániám egyik híd láttán sem ért véget, és biztos vagyok benne, hogy nem is fog. Sétáltam már a világ leghosszabb átjáróján, az Akasi Kaikjó hídon Japánban – egyébként ez volt a másik nagy célkitűzésem. De rengeteg csodát említhetnék, többek között a millau-i völgyhidat (Franciaország), az Øresund hidat (Koppenhága és Malmö között), illetne ne felejtsük el a New York-i látnivalókat sem – hidak szempontjából is nagyon gazdag, egyik kedvencem a Brooklyn híd. Rengeteg átjárót sorolhatnék, de a Langkawy Sky viaduktot is csak ajánlani tudom, mely Malajziában kereshető fel – sorolta kedvenceit.

A világutazó többnyire barátjával vagy édesanyjával karöltve fedezi fel a környező kultúrákat, építészeti különlegességeket, de az sem áll tőle messze, hogy egyedül útra keljen. – Nem várom el, hogy mindenhová elkísérjenek, hiszen nem kell szépíteni: ez az én hóbortom. Malajziában és New Yorkban teljesen egyedül voltam, és nagyon jól éreztem magam. Nem kell félnünk, ha az álmainkat kívánjuk megvalósítani. Nehéz lenne megmondani, hogy eddigi útjaimon mik voltak a legemlékezetesebbek, de az biztos, a kambodzsai utam soha nem feledem – oda bármikor visszatérnék. Örökre csodálatos emlék marad az is, amikor az Akasi Kaikjó híd tetején állhattam – mondta a viaduktok szerelmese, aki már alig várja, hogy a Porto melletti 516 Arouca függőhídon átgyalogoljon.

Nagy Emese