Testközelben a világ hét új csodája

Kiss Tibor hetvenhat évesen hetvenhat országot tudhat maga mögött.

Fotó: Kiss Tibor-archív

Mindenki szövöget álmokat, a célok eléréséért pedig sokan képesek vagyunk a végsőkig elmenni. A világ hét új csodáját testközelből látni nem mindennapi élmény, és bizonyára a legtöbb ember számára álom is marad – nem úgy, mint Kiss Tibor világutazónak. A hetvenhat éves debreceni nyugdíjas azért kereste meg a Hajdú-bihari Naplót, hogy felelevenítse emlékeit, ezzel kíván lelket önteni a járvány miatt elkeseredett emberekbe. A 2020-as esztendő nem az utazások éve, sokkal inkább az emlékezésé, Kiss Tibor múltja pedig emlékekben igencsak gazdag.

– Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az életem folyamán mindig olyan munkáim voltak, amelyek lehetőséget teremtettek, segítettek abban, hogy körbeutazhassam a világot. Az érettségit követően jártam először külföldön, 1963-ban Prága volt az első határon túli főváros, ahol megfordultam. Azóta minden egyes évben – kivéve a fiam születésének évében – bőröndöt ragadtunk, és nekivágtunk a nagyvilágnak. Sokak számára érdekes lehet, de teljesen véletlen, hogy hetvenhat évesen a következőt jelenthetem ki: láttam a világ hét új csodáját és összesen hetvenhat országban jártam! – kezdte beszámolóját.

Letűnt korok emléke

Sokak tarsolyában akadnak bakancslistás helyek, de talán kijelenthető, hogy kevesen vannak azok, akik úgy gondolják, egyszer eljuthatnak a hét újkori csodához. Bevallom, amikor a helyi lakos sorolta, hogy merre járt a világban, megszólalni alig tudtam. Csaknem egyetlen lélegzetvétellel listázta: Tádzs Mahal (India), Petra (Jordánia), Machu Picchu (Peru), kínai nagy fal, Colosseum (Olaszország), a Megváltó Krisztus szobra (Brazília), Chichén Itzá (Mexikó) – ezeket hallgatva éppen csak egy-egy képet láttam magam előtt, majd belegondoltam, a debreceni világutazó számára ez mind beteljesült álom.

„Mindegy, hogy milyen utazás, legyen az egyéni, hivatali vagy éppen családi, mindig élni kell a lehetőséggel. Világéletemben fontosnak tartottam, hogy az ember a munkája mellett ki tudjon kapcsolódni, az utazás pedig erre tökéletes.”

– De azért is akarok világot látni, mert eszméletlenül vonzódom a letűnt korok emléke iránt. A kiruccanások alkalmával nem az a célom, hogy egy tengerparton süttessem magam – persze ilyen is volt már –, sokkal inkább érdekel a helyi emberek élete, kultúrája. Megannyi csodás hely van a világban, amit egyszer legalább mindenkinek látnia kellene. Európában csak két országban nem jártam: Portugáliában és Finnországban. A legutóbbi kiruccanásunk alkalmával két és fél hónapot töltöttünk Borneóban, fantasztikus nyaralás volt egy csodálatos országban – mondta.

Kiss Tibor rengeteg élménnyel gazdagodott az elmúlt évtizedekben, így nem meglepő, hogy sokáig tanakodott, mit is válaszoljon a következő kérdésre: mi lenne az az emlék, amit kiemelne, és bármikor visszacsöppenne abba a pillanatba? – Ízlések és pofonok. Ha természeti szépséget kellene kiemelni, akkor egyértelműen Svédország. Ha az épített örökségeket veszem sorra, akkor kijelenthetem: óriási élmény volt Machu Picchu – felelte, majd arról szólt: teljesen együtt tud érezni most azokkal, akiknek minden vágyuk az volt, hogy idén eljussanak egy bámulatos helyre, de sajnos a terveiket nem tudták megvalósítani. – Bízom benne, hogy hamarosan a mostani időszak csak egy rossz álom lesz, újra megnyílnak a határok, és lehet utazni. Addig is idézzük fel a legkedvesebb emlékeinket, és gondoljunk arra, rövidesen ismét minden a régi lesz – fogalmazott végezetül.