Nem egyformán jut mindenkinek…

A társadalmi egyenlőtlenség jelensége egyidős az emberiséggel, hiszen minden ismert korszakban voltak korábban is szegények és gazdagok.

– Úgy tűnik, az emberek közötti szakadék jelenléte a világon való együttélés állandó velejárója, ami bár újabb és újabb formában bukkan fel, de lényegében mégsem változik – mondta el a Naplónak Péter Eszter pszichológus. – Maga a fogalom azt jelenti, hogy az egyének és a családok, valamint más társadalmi kategóriák helyzete a világban nagy különbséget mutat. Az egyenlőtlenségnek több dimenziója is van, mint a jövedelem, a rendelkezésre álló vagyon, a munkakörülmények vagy a lakásviszonyok, amelyek a társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségek. Jelen vannak az eltérő lehetőségek megszerzésének is az eltérései, ezt nevezzük esélyegyenlőtlenségnek.

A pénz az úr

– A családok, magánszemélyek vagy társadalmi osztályok közötti különbségek elkerülhetetlenek, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékűek és pontosan miből is fakadnak.

„Tény, hogy a világ összvagyonának a fele, a leggazdagabb egy százalék birtokában van, míg magyar viszonylatban a társadalom tíz százaléka birtokolja az összvagyon negyvennyolc százalékát”

– tette hozzá.

A pszichológus úgy véli, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy azokban az országokban, ahol nőnek a különböző bevétellel rendelkezők közti szakadékok, emelkedik a drog és alkohol használata. – Romlik az oktatás színvonala, nő az adósságállomány, a munkanélküliség és a bűnözés is. Emellett az is köztudott, hogy az életkörülmények és az egészségügyi állapot is összefügg, hiszen a magasabb jövedelműek, magasabb iskolai végzettségűek jobb lakásban élnek, egészségtudatosabbak és egészségesebbek, emiatt pedig tovább élnek, mint a szegényebb társaik – részletezte a pszichológus.

– A szegénység következményei széleskörűek és hosszútávúak a fiatalabbakra nézve. Azok a gyerekek, akik alacsony jövedelemmel rendelkező családban nőnek fel, rosszabbul teljesítenek az iskolában, nagy valószínűséggel rosszabb lesz az egészségi állapotuk, és az élet egyéb területein előforduló nehézségekkel is nehezebben fognak megbirkózni – emelte ki. – Véleményem szerint a gyerekeknek biztosítani kellene azt, hogy egyenlő és elérhető segítséget kapjanak a képességeik kibontakoztatásához és a családban történő nevelésükhöz, függetlenül attól, hogy hová születtek – fűzte hozzá.

Gyakran felvetődik a kérdés, hogyan is lehetne harcolni az egyenlőtlenségekkel szemben. – Fontos volna a mindenki előtt álló lehetőségek megteremtése, továbbá a nők részvételének növelése a gazdasági életben azért, hogy a férfiakkal egyenlő munkaerőpiaci helyzetbe kerülhessenek. A jelen pillanatban a nők keresete minden szektorban elmarad a férfiakétól, még akkor is, ha ugyanolyan munkakörben mozognak – hangsúlyozta Péter Eszter.

Az oktatás a kulcs

– Lényeges lenne a foglalkoztatás előremozdítása és minőségi munkahelyek teremtése fiatal és idősebb munkavállalók számára egyaránt, valamint bármilyen fogyatékossággal élő egyének számára is. Az oktatásnak is kulcsfontosságú szerepe van a fennálló társadalmi-gazdasági különbségek leküzdésében, ezért ezt a területet is feltétlenül fejleszteni kellene – magyarázta. – Komoly hatással van a gyerekek továbbtanulási terveire a családi hátterük. Az azonos teljesítményű középiskolások közül a jobb anyagi helyzetben élők sokkal nagyobb arányban mennek később felsőoktatási intézménybe, mint a szegényebb társaik – vélekedett, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt években megjelent egy új fogalom: a digitális esélyegyenlőtlenség, ami arra utal, hogy az internet és a digitális eszközhasználat extrém előnyös helyzetet teremt az ehhez hozzáférőknek a lemaradókhoz képest. – Nagy előnyökkel jár a digitális tanulás támogatása és nemcsak az oktatásban, hanem az életminőség javításában is – jelentette ki.

Vámosi Kira