Több a figyelemzavarral küzdő fiú, mint a lány

– Nehéz megmondani, mekkora a figyelemzavarral küzdők aránya a társadalomban vagy egy-egy korosztályban. Ennek oka, hogy a hiperaktivitás nélküli figyelemzavarral küzdő gyerekek problémája fel sem tűnik, csendesnek, álmodozónak tűnnek, vagy azt mondják rájuk, hogy nem elég szorgalmasak, vagy nem túl jók a képességeik, azaz nem diagnosztizálják a problémájukat – nyilatkozta a Hajdú-bihari Naplónak dr. Pető Ildikó, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kara Gyógypedagógiai Intézetének a docense.

A szakembertől megtudhattuk, a valódi figyelemzavar az, ami nemcsak a környezet megváltoztatását igényli, hanem szakemberek együttműködését és hosszú ideig tartó terápiát is.

„Az agy megfelelő működés esetén kiszűri az adott helyzetben fontos információt a környezet ingerei közül. A figyelemzavarral küzdő személy idegrendszere erre nem képes, minden inger azonos erősségű, nem képes kiiktatni azokat, amelyek éppen akkor nem fontosak.”

– Például tanórán fontos inger a pedagógus kérdése, és ez idő alatt el kell nyomni azt, hogy az udvaron testnevelésóra van, a folyosón valakinek a cipője kopog, egy gyerek leejtette a ceruzáját, valaki pedig köhögött, vagy hogy kezd szomjas lenni, és melege van. Figyelemzavar esetén nem sikerül egy ingerre koncentrálni és a figyelmet csak azon tartani – fejtette ki.

Több tényezőn múlik

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy érdemes elkülöníteni két, a figyelem nem megfelelő működésével kapcsolatos állapotot. A két állapotot a kiváltó ok(ok) alapján lehet megkülönböztetni. A „valódi” figyelemzavart, a szakemberek többsége szerint az agyi hírvivő anyagok hiánya vagy nem elegendő mennyisége okozza. – De beszélnünk kell egy olyan állapotról is, amit a környezet vált ki a gyermek fejlődésében azzal, hogy nem a megfelelő életkorban és nem a megfelelő játékokat kapja a gyermek, nem a számára fejlesztő tevékenységekben vesz részt, a felnőttekkel kapcsolatos kommunikációban nem kap elég figyelmet, vagy éppen túl sok figyelmet kap. Az utóbbi esetben nem tanulja meg a gyermek a kívánságainak a késleltetését, az utasításokra való odafigyelést, a kitartó tevékenységet – hangsúlyozta.

Dr. Pető Ildikó szakmai véleménye szerint azért is nehéz meghatározni egy pontosabb értéket a figyelemzavarral küzdők arányáról, mert a környezet miatt kialakult viselkedésmódot gyakran nevezik figyelemzavarnak, pedig valójában nem az. – A szakirodalomban lehet három, hat és csaknem tíz százalékról is olvasni, de minden adatsor megegyezik abban, hogy több a figyelemzavarral küzdő fiú, mint a lány – hívta fel az olvasók figyelmét.

Vegyük észre idejében a jeleket!

– A szülők elsősorban a gyermek tanulmányai miatt aggódnak, mert nem tud hosszabb ideig figyelni, könnyen elterelődik a figyelme, hamar elfárad és elveszíti a kedvét. Nem jegyzi meg a feladatot, a magyarázatot, olyan, mintha „szitából lenne az agya”, az iskolai vagy családi feladatait, a szokásos napirendi tevékenységeit nehezen, hosszú noszogatás után kezdi el. Bosszantó, hogy a dolgait elhagyja, a szobája, a táskája mindig rendetlen, ruházata rendezetlen. Nem szokott kitartóan, hosszabb ideig játszani, nem tudja magát lefoglalni, szívesebben játszik a fiatalabb gyerekekkel, mint a saját kortársaival – sorolta dr. Pető Ildikó.

Arra is kitért: alvászavar szintén társulhat a jelekhez, és előfordulhat, hogy nemcsak nehezen alszik el, de keveset is alszik a gyermek. – A mozgásunk koordinációjához is szükséges a figyelem, ezért a figyelemzavarral küzdő gyerekek mozgásfejlődése az átlagnál vontatottabb, mozgásukban ügyetlennek tűnnek. A mozgásos játékokban nem elég ügyesek, sokszor megsérülnek, tele vannak kék-zöld foltokkal. A kézügyességük ugyancsak rosszabb a kortársaikénál, nem is szeret kézműveskedni, az iskolában csúnyán, esetenként szinte olvashatatlanul írnak – folytatta a szakértő.

Azt is hangsúlyozta,

ezeknek a gyermekeknek sajátos viselkedésjegyeik is vannak, amiket a környezetük gyakran félreértelmez, s ez nem könnyíti meg a figyelemzavarral küzdő gyermek életét, nem javítja az önértékelését.

– Fontos, hogy ha a tünetek már a gyermek hatodik életéve előtt elkezdődtek, ezt pedig a környezete már legalább fél éve tapasztalja, és nem csak a családban vagy csak az iskolában, akkor mindenképp kérjék ki szakember véleményét – tette hozzá.

Hogyan segíthet a szülő?

A szakember szerint mindenképpen fontos a jól átlátható és a gyermek számára is követhető napirend és szokásrendszer, illetve az együtt töltött idő. Érdemes előre megbeszélni, hogy mi fog történni, ha el kell térni a megszokottól. A napirend strukturálása mellett – ami azt is megakadályozhatja, hogy túl sok időt töltsön a tévé vagy a számítógép előtt, foglalkozzon a táblagéppel vagy az okostelefonnal – szükséges a tevékenységeket, így például a házi feladat elkészítését is tagolni.

Valamint érdemes a gyermek íróasztaláról, az íróasztal környezetéből elpakolni mindent, ami elvonhatja a figyelmét, amivel matathat tanulás közben. A rá váró tanulandót, feladatot kikészítheti, majd amivel végzett, elteheti a táskájába, így láthatja, hogy még mennyi feladat vár rá. De magát a szobát is érdemes úgy berendezni, hogy átlássa; annyi tárgyat ott tartani, amit a gyermek is rendben tud tartani – ajánlotta dr. Pető Ildikó.

Tanácsai között az is szerepel: legyenek a lakás egészére vonatkozó szabályok, például hogy „csak a konyhában lehet enni” vagy „ha előveszel egy új játékot, az előzőt el kell rakni”. Érdemes például olyan tolltartót választani, amelybe vagy amelyre tehetünk emlékeztetőket, hogy bizonyos feladatokat ne felejtsen el a gyermek. – Segít a figyelmét irányítani, ha a tanteremben nem középen ül, hanem valamelyik szélső padsorban, hogy minél kevesebb irányból érjék az ingerek.

Többirányú fejlesztés

Bezárólag dr. Pető Ildikó azt javasolta: ha felmerül egy gyermek esetében a figyelemzavar gyanúja, érdemes szakorvoshoz fordulni, pszichológust vagy gyógypedagógust felkeresni. Ezek a szakemberek aztán kompetenciájuknak megfelelően vizsgálatokat és megfigyeléseket végeznek, illetve egymással is kapcsolatba lépve kezdik el a gyermek kezelését és megsegítését. A fejlesztés többirányú, és a kezelések egymás hatását erősíthetik, ha megfelelően vannak összeállítva. Hatékony az úgynevezett gyógypedagógiai fejlesztés és a szenzoros integrációs torna is, az otthoni és az iskolai élet és tevékenységek strukturálása, illetve következetessége pedig elengedhetetlen.

Berecz Dorina