A hangszer helyett ma már a ritmusoké a főszerep

Mindannyian tudjuk, hogy a világunk felgyorsult, 20-30 évvel ezelőtt sokkal könnyebb volt megállni egy pillanatra, és átgondolni az életünk történéseit, mint most. Rengeteg impulzus ér nap mint nap bennünket, dúskálunk a vanban, és mindeközben elsiklunk a valós értékek mellett. A fiatalok számára talán a legfontosabb, hogy valamilyen módon használják az önkifejezést, mégse látják meg azokat az eszközöket, amelyek a leginkább hozzásegítenék őket a személyiségük fejlődéséhez. A zene az önkifejezés egyik eszköze, éppen ezért kerestük fel a debreceni Fitos Viktor zeneszerzőt, hogy ossza meg benyomásait a témában: hogyan viszonyulnak a mai fiatalok a zenéhez?

Előtérben a ritmusok

– Manapság sajnos már nem a hangszereken van a hangsúly, egyáltalán nem trendi megtanulni játszani egy-egy zenei eszközön. Ma már a ritmusoké a főszerep, nincsenek harmóniák, melódiák, voltaképpen nem nagyon van mit fütyörészni az utcán. Ez pedig igencsak sajnálatraméltó, mert ha így haladunk, akkor a fiatalok kiégnek. Annak örülök, hogy jelenleg is van még több olyan iskola, ahol előtérbe kerülnek a különböző művészetek: rajz, festészet stb. Kimondhatjuk, hogy nem audiális világot élünk, a vizualitás kerül előtérbe, ez a különböző közösségi oldalak alapja is; már nem elég a szöveg, sőt már a kép sem, mind unalmassá vált egy idő után. Sokkal közkedveltebbek a mozgóképek, 3-4 másodperces minivideók, ezek a változások pedig akarva-akaratlanul hatással vannak a zenére, a művészetekre is – osztotta meg gondolatait elöljáróban a Naplóval.

Fitos Viktornak több magántanítványa (vegyes korosztály) van a cívisvárosban, így nem volt nehéz válaszolnia kérdésünkre: mennyire érdeklődnek a fiatalok a művészet iránt? – Nehéz elérni a fiatalokat; ha sikerül is, akkor nem könnyű hosszú távon fenntartani a figyelmüket. A ritmusok és a basszusok felváltották a régi dallamos világot, legalábbis a fiatalok az utóbbi iránt nem mutatnak érdeklődést. Ezért is szükséges az újítás, mármint a szerzők felől, elengedhetetlen a stílusok ötvözése – mondta.

Ezt követően arról beszélgettünk, hogy a magyar zene mennyire népszerű a fiatalok körében. – Minimális az érdeklődés, a külföldi slágerek tarolnak itthon is. Az érdekli a tiniket, hogy mi a menő, mit hallgatnak a sztárok, voltaképpen az is mindegy, ha az a zene nem szól semmiről, nincs mondanivalója, a lényeg, van egy jó dallam mögötte, lehet rá tombolni, bulizni. Erről nemcsak a fiatalok tehetnek, hanem az idősebb generáció is, hiszen elengedtük a gyeplőt, konkrétan ma már ciki a nyilvános éneklés, holott régen természetes volt. Megúszós világban élünk, gyurmázás és közös éneklés helyett a tabletet adjuk a gyermek kezébe – fűzte hozzá.

Céljaink eléréséhez

A zeneszerző úgy véli, a legjobb az lenne, ha a fiatalok találnának olyan foglalatosságot maguknak, amiben ki tudnak teljesedni. Legyen az a sport, a tánc vagy éppen a zene, hiszen ezek megtanítják nekik, mi is az a kitartás, ami rendkívül fontos a mai világban. – Válasszunk olyan tevékenységet, amiben oda kell tennünk magunkat, hogy utána büszkék lehessünk magunkra, hogy igen, hosszú évek gyakorlása után elértük a célunkat. Ne a tehetségkutatókat vegyük példaként, ott 2-3 hónap alatt csillagokat érnek el a résztvevők, holott a zene egyáltalán nem erről szól, meg igazából egyik művészet sem. Fel kell ismernünk magunkban az adottságot, hogy azt később tehetséggé kovácsoljuk, ez pedig nem hónapokat, hanem éveket vesz igénybe. Alapvető lelki szükséglet a szabad önkifejezés, muszáj, hogy a gondolatainkat, érzéseinket nyíltan kifejezzük, ehhez pedig a zene tökéletes eszköz – mondta.

Nagy Emese