2020.06.28. 20:20
Kortalan virtualitás
Ugord át a teknőst, le fogsz esni, ott a pont! Majd’ kitekeredett a nyakam, miközben a szőnyeg szélén ülve bámultam a tévét, ami folyamatosan furcsa hangot adott ki, néha beszemcsésedett a kép, de mit érdekelt engem? Egy cél lebegett előttem: a sapkás fickó az utolsó pályát is teljesítse! Minden kornak megvan a maga virtuális világa, ugyanúgy a 2000-es években is el tudtunk bújni a valóság elől, mégis tudtuk, hogy mit jelent a mérték!
Unalmas, a világról gondolkodó perceimben – mert voltak olyanok – szemeztem az otthoni vezetékes telefonnal, de nem nyúltam hozzá, mert tudtam: nem szabad! Persze… mind tudjuk, hogy összevissza hívogattam idegen embereket, a telefonkönyv lapozgatása is lekötött, de csak egy időre. Sokkal inkább élveztem átszökni a szomszédba, naponta háromszor átöltözni, mert mindig összekoszoltam az itt-ott foltozott, lyukas ruháimat. Fára másztam, és azt játszottam, egy dzsungelben élek, ahol meg kell védenem a világot. És őszintén? Nincs az a digitális világ, ami felülmúlná!
Kapcsolódó cikk:
