Autócsodák kicsiben: új alapokra helyezte a makettépítést a debreceni művész

Abuczki Zsolt a semmiből kezdett diorámákat, modelleket, autók kicsinyített másait készíteni. Mára a szakma egyik feltörekvő tehetségeként emlegetik. Különleges, környezettudatos technikájáról is beszélt a Naplónak a hajdúsági grafikusművész.

Gyerekkora óta épít

Fiatal srácok körében gyakorta előforduló kreatív ötlet a kisautók, matchboxok szétbontása, a saját autó megépítésének gondolata, megannyi apró darabból. Ritka az olyan családapa, felnőtt férfi, aki ne gondolna vissza büszke tervezőként egy-egy saját maga által összeeszkábált masinájára. Abuczki Zsolt azonban nem állt meg ennél a pontnál, és új alapokra helyezte a makettépítést.

„Minden egy bonszaifával kezdődött öt évvel ezelőtt. Arra gondoltam, milyen jól mutatna egy elhagyatott autó a fa alatt. Ekkor alkottam meg az első abandoned car stílusú autómakettet. Akkor azt hittem, jól sikerült, de hamar rá kellett jönnöm, hogy van még hová fejlődni.”

Az elkészült példány – egy Trabant kombi – pontosan úgy nézett, mintha egy ötéves kisfiúnak adtam volna oda három tubus temperát és egy pemzlit, hogy alkosson valamit. Ezért apránként elkezdtem utánajárni a különböző festési és átalakítási technikáknak, hogy a további munkáim egyre élethűbbé váljanak. A második modellnél, egy Jaguar E-type-nál már ügyeltem – a festési technika csiszolásán kívül – a karosszériahorpadásokra és a lapos, leeresztett gumi hatásának elérésére is. Emellett ekkor próbáltam először helyszínt teremteni a modellnek, a megálmodott képet fizikálisan létrehozni egy képkeretnyi helyen.

Út a siker felé

A modellkészítő egy évvel első saját munkája után pályázott a paksi atomerőmű Alkotó energia felhívására, ahol azonnal kategóriagyőztes lett. Az azóta eltelt évek makettjei pedig díszes társaságba repítették őt. – Talán az a pályázat és a vele járó nyeremény volt az első mérföldkő, amikor elhittem, hogy amit csinálok, azt érdemes folytatni. Ugyanezen a pályázaton később, 2017-ben és 2018-ban is különdíjas lettem. Utóbbi év áprilisában aztán a Wea­thered models nevű nemzetközi csoport a legjobb ötven közé válogatta az egyik munkámat, majd tavaly májusban egyenesen New York államba, East Hamptonba postáztam egy általam készített modellt.

Saját ötletekkel dolgozik

A világban több tízezer ember foglalkozik modellépítéssel, hobbi- és professzionális szinten is. Abuczki Zsolt a saját közösségi oldalán kívül – más készítőkkel együtt – egy csoportot is létrehozott, amely kimondottan arra fektet hangsúlyt, hogy a modelleket, maketteket és diorámákat különböző technikákkal, milyen hétköznapi anyagokból lehet elkészíteni. – Ez egy nagyon sokrétű művészeti ág. Ha meg kellene említenem valakit, a hazaiak közül Adóba László, nemzetközi szinten pedig Michael Paul Smith készítők a leginspirálóbbak számomra, de jobban szeretek önálló ötletekkel dolgozni. Akik értékelik ezt a műfajt, rendeléskor többnyire a fantáziámra bízzák a termék kinézetét. Akadnak olyanok is, akik egy saját autót szeretnének kis méretben újra látni, ez természetesen nehezebb és időigényesebb kivitelezést jelent. Erre remek példa az általam birtokolt Honda CRX, melyet makettként is elkészítettem, hiszen a hétköznapi életben nagy rajongója vagyok a japán autóknak.

A titok a környezettudatosság

A debreceni művész szerint technikájának legmeghatározóbb része a zöld gondolkodásmód. – Számomra a legfontosabb a hitvallásom, hogy nézzünk körül a közvetlen környezetünkben, otthonunkban, és hasznosítsuk újra a már kidobásra ítélt kacatokat, hulladékot. Ami menthető, azt használjuk fel, legyen szó fogpiszkálóról, parfümösüvegről, alufóliáról, gombostűről, ruhaneműről, fűszerekről, kartonpapírról, apró műszaki cikkek összetevőiről. Az autóktól a diorámákig mindent a környezettudatosság jegyében készítek. A mai világban fontos, hogy akár ilyen alternatív módokon is fel tudjuk hívni a figyelmet a zöld, természetbarát gondolkodás fontosságára. Hiszen minden kidobásra ítélt eszköznek lehet még funkció­ja, csak észre kell venni, meg kell látni azt! Az pedig csak hab a tortán, hogy a diorámákhoz szükséges apró elemek arany­áron való megvásárlását is kikerülhetjük ezzel. Vannak olyan eszközök, melyeket nem lehet helyettesíteni (egy jó szike, minőségi festékek, ecsetek, tömítők, oldószerek stb.), de ha csak az én példámat nézzük, a cél, hogy – a környezetszennyezés csökkentése mellett – az újrahasznosítás által minimálissá váljanak a kiadásaim.

Nincs időhöz kötve

Több év tapasztalattal a háta mögött, a makettkészítő a leggyakrabban felmerülő kérdésre is választ adott. – Rengetegen megkeresnek azzal, hogy mennyire időigényes egy ilyen projekt. Személy szerint én még soha nem ültem le stopperrel dolgozni. Volt olyan apró makett, amelyet órákig készítve „hamar letudtam”, de a nagyobb műveim hónapokig is eltarthatnak.

„Szerelemből készítem, igen aprólékosan a modelleket, azonban van egy családom, akik semmiben sem szenvedhetnek hiányt, és bár támogatnak a projektekben, a makettezés csak második helyre szorulhat mögöttük. Ettől függetlenül nem titkolt szándékom, hogy később hivatásszerűen is ezzel foglalkozzak.”

Péter Szabolcs