Szorongás a világvége miatt

A klímaváltozás mindennapos témává vált, léte tagadhatatlan: grafikonok, kutatási eredmények bizonyítják. A klímaváltozás cáfolhatatlan ténye újfajta betegséget hozott magával, ma már beszélhetünk klímaszorongásról, s ennek további fokozatairól: klímadepresszióról és klímagyászról is.

Az, hogy egy adott környezeti probléma kapcsán próbálunk a saját életünkön változtatni annak érdekében, hogy óvjuk élőhelyünket, ugyan jó dolog, a kérdés azonban az, mennyire kell elmélyülni egy-egy kérdéskörben.

A klímaszorongást a pszichológusok lassan önálló diagnosztikai kategóriaként kezelik, hazánkban ennek megjelenéséről körülbelül két éve beszélhetünk. Az első klímadepresszió csoportok Hollandiában alakultak, a 2000-es évek elején.

– Maga a klímaszorongás gyakorlatilag ugyanaz, mint a normál szorongásos zavar, annyiban különbözik tőle, hogy itt van egy konkrét tematika: a klímaváltozás és a környezetvédelem. A szorongás kapcsán beszélhetünk negatív gondolatokról, de lehetnek depresszív tünetei is, ez már a klímadepresszió. A negatív, blokkoló gondolatok egészen elmehetnek odáig, hogy az érintett teljesen inaktívvá válik, cselekvőképtelennek, tehetetlennek érzi magát. Jelentkezhetnek akár valós fizikai tünetek is, például szívműködészavar – ismertette a klímaszorongás jeleit Kertész Tamara pszichológus, coach.

Reménytelen jövőkép

A klímaszorongást gyakran apokalipszis szorongásnak is nevezek, ez jobban kifejezi a jelenség mibenlétét.

A szorongókban jelentkező félelem arra irányul, hogy meddig élhetünk még a bolygón, mi lesz a gyerekeinkkel, a jövőnkkel. Ez az, amiben különbözik a hétköznapi értelemben vett szorongásos zavartól, itt még az a remény, jó érzés sincs meg, hogy majd az unokáink tovább viszik a jó dolgainkat, hogy érdemes feccölni a világba. A jövőbe vetett hit nem jelenik meg, mint javulást hozó tényező.

– Nyilván az apokalipszistől és a világvégétől való félelemnek evolúciós gyökerei vannak. A kezdetektől féltjük az utódainkat, ebből következik, hogy félünk attól, milyen jövő vár rájuk. Mióta az ember felismerte a saját kicsinységét, s rájött arra, mekkora porszem a világban, jelen van a félelem – fogalmazott Kertész Tamara.

Kétélű fegyver a média

Vannak a szorongásra hajlamosító tényezők, azonban nem lehet konkrétan meghatározni, mitől alakulhat ki: múlhat a személyiség struktúráján, de közrejátszhatnak korai élmények is.

– A szorongás önmagában bárkinél, bármikor, bárhogyan megjelenhet, viszont a klíma téma inkább a fiatalokat érinti meg. A fiatal szülő korban lévők azok, akiknek még nem mindegy, hogyan alakul a jövő, hiszen saját életutukat is befolyásolja. Nagyon sokan éppen azért nem vállalnak gyereket, hogy ne egy olyan világban kelljen utódaiknak felnőniük, ahol ki tudja, lesz-e élelmiszer, vagy víz. A világképünk alakulásában nagy szerepe van annak, milyen jellegű médiumokat fogyasztunk. Az idősebb korosztály kevesebb tartalmat fogyaszt az interneten, az ő életünkben inkább a televízió, a nyomtatott sajtó a mérvadó – vélekedik a szakember. Hozzátette:

A különböző platformok, főleg az internet és közösségi média abszolút kétélű fegyver ebben a témában is, nem mindegy milyen forrásból, milyen jellegű tartalmakat fogyasztunk.

– Sok negatív előjelű, vészjósló cikk van, ami nem segíti azt, hogy csökkenjen a klímaszorongás. A legfontosabb az, hogy olyan tartalmakat fogyasszunk, amik eszközt adnak a kezünkbe, tanáccsal szolgálnak. Az olyan jellegű írások, hogy mikor lesz vége a világnak, meddig elég még a vízkészlet, nem tudnak sokat segíteni, sőt, ezek csak táplálják azt a fajta reménytelenséget, ami a klímaszorongással jár.

Reális elvárásokkal

A környezetünk sorsa rajtunk is múlik, tehetünk apró lépéseket, azonban ismernünk kell korlátainkat.

– Nagyon fontos, hogy olyan dolgokat ne vegyünk a nyakunkba, amikre képtelenek vagyunk. Nem kell mindenkinek önellátó gazdaságot működtetnie, mert lehetetlen. Még nagyobb szorongással tölti az embert, ha ilyesfajta elvárásokat állít magával szemben. Találjuk meg, mi az, ami még kényelmesen megtehető, nem okoz kellemetlenséget nekünk. Nagyon jó, ha tudnak csatlakozni helyi csoportokhoz, akár környezetvédőkhöz, faültetőkhöz, állatmentőkhöz, vagy egy közösségi kerthez, termelői piachoz. Ezek tudják a klímaszorongókat támogatni abban, hogy ne csak a tehetetlenség érzése uralkodjon rajtuk. Nagyon fontos az is, ha önmagában tesz valamit: szelektíven gyűjti a szemetet, saját vászon táskáival jár a piacra és nem nylon zacskót használ, vagy biciklivel jár dolgozni. A tudat, hogy tett valamit a környezetéért, olyan hormonokat termel, amiknek szorongáscsökkentő hatásuk van, valamint egy pozitív, jó önképet tudnak adni az embernek. Előadásaimon, írásaimban azt hangsúlyozom, hogy elengedhetetlen az emberi kapcsolatok megléte. Gazdasági, fenntarthatósági, környezetvédelmi szempontokból is fontos a helyi közösségek, vállalkozók, helyi termelők támogatása – vallja Kertész Tamara.

Amennyiben a klímaváltozás iránt érzett félelem szorongásba, klinikai kórképbe csap át, mindenképpen kezelni kell.

– Ha valaki tevékenyen tud tenni, és felelősséget érez egy nemes ügy iránt, az nagyon jó dolog, egészen addig, míg nem megy az egyéni jólétének rovására. Aki úgy érzi, hogy számára ez problémát jelent, szorongásos tünetei, negatív gondolatai vannak, esetleg mindennapjait megnehezíti, akkor forduljon szakemberhez. Nagyon szép dolgokat lehet csinálni, át lehet fordítani a saját maga ellen irányuló érzelmeket egy kifelé áradó, pozitív tevékenységbe. Ez minden szorongásra igaz – mondta el a pszichológus.

Kiss Dóra