Szembenézni az öregkorral: igazodik a lélek a testi változásokhoz

Az öregedés elfogadása mindig is nehéz volt, s manapság talán kényesebb ügy, mint régen. Sárándi Andrea pszichológus szerint a tabusítás miatt van; régen természetes volt az idősek jelenléte a nagycsaládban, a testi-szellemi öregedés folyamata, természetes volt a halál is, ma ezeket inkább elkerülnénk, nem szívesen szembesülünk ezekkel a témákkal.

„Könnyebb úgy csinálni, mintha kitolhatnánk a szembenézést ezekkel a nehéz területekkel. Végül mégis eljön az idő, amikor már kénytelenek vagyunk szembesülni az elmúlással (40-50 éves korban), mivel a halál is egyre gyakrabban megjelenik – a szülők halála ebben az életkorban különösen nehéz kérdés, hiszen onnantól senki, semmi sincs köztünk és a halál között”

– világított rá elöljáróban.

A megfelelés nehézsége

A szakértő szerint az öregedés kapcsán a nőkön még mindig nagyobb a nyomás. Egy elmélet szerint ez egyrészt ősi, evolúciós maradvány. Míg a nőnek a termékenység és a külső, addig a férfinak a státusz volt a „fegyvere” a párkeresésben, ezáltal a sikeres túlélésben.

– Éppen ezért a férfiaknál az idősödés sokszor előnyt is jelenthet, hiszen a presztízs nagy eséllyel növekszik az életkorral. A média sem segít abban, hogy természetesnek, esetleg kívánatosnak éljük meg nőként az idősödés jeleit. Ezenkívül azért is nagy a nyomás a nőkön, mert nehéz mindenkinek a kedvére tenni. Ha nem eléggé fiatalosak, ha nem adnak magukra, akkor az a baj, ha pedig „túl” fiatalosan öltözködnek, plasztikáztatnak, akkor az lehet a probléma, nem lehet megfelelni mindenkinek – fűzte hozzá.

Befolyásolhatatlan jövő

Sárándi Andrea egy elméletre „támaszkodik”: Erik Eriksonnak van egy elképzelése, ami szerint a megfelelő életkorban teljesített „életfeladatok” adják a fejlődést, a folytonosságot.

– Ide az öregkor is beletartozik, hiszen ilyenkor a fő vonal: visszatekintünk az életünkre, és attól függően, hogy az előző szakaszok feladatait mennyire tudtuk teljesíteni, kétségbeesést, reménytelenséget, vagy jó esetben – ha úgy érezzük, életünk értelmes volt – nyugalmat, beteljesedettséget, úgynevezett énintegritást élünk meg. Amikor számot vetünk az életünkkel, a sok nehézség, amivel megküzdöttünk, nemcsak elkeseredést, hanem büszkeséget is hozhat. Ebben az időszakban különösen fontos a kontroll, hiszen a befolyásolhatatlan jövő, a hátralévő idő csökkenése ilyenkor erőteljesebben van jelen. Ezért amiben csak lehet, érdemes megőrizni életünkben a kontrollt: a korlátozottabb lehetőségek mellett jó lenne, ha nem hagynánk fel a mozgással, szociális tevékenységekkel, mint ahogyan szerencsére egyre több idősödő ember igyekszik is figyelni erre.

„Az sem igaz, hogy rohamléptekkel elkezdődik a szellemi hanyatlás, hiszen a legújabb kutatások szerint lehet azt lassítani, akár még új ismeretekre is szert tenni – bár igaz, hogy másképp és más tempóban, mint fiatalon”

– hangsúlyozta.

Végül felhívta a figyelmet arra, hogy amíg fiatalok vagyunk, addig deficitnek, veszteségnek tűnik az öregkor az akkori céljaink, elképzeléseink tükrében. Ám ahogy idősödünk, ezekhez a negatív változásokhoz, hiányokhoz igazodunk, kisebb, rövidebb távú, másfajta célokat tűzünk magunk elé, illetve a megküzdőképességünkkel csökkentjük a negatív hatásokat. Időskorban előtérbe kerül a nyugalom, a bölcsesség, az élet teljesebb perspektívájának megélése. Ekképp „hozzáöregszik”, hozzáigazodik a lélek a testi változásokhoz.

Nagy Emese