Légút-tévút

Szeretné élvezni is a gyaloglást, és azt reméli, úgy kényelmesebb és akár gyorsabb is, mint dugóban araszolni. De mit lát? Az egyházi épület előtt autó áll a füvön, a kerekek már kikaparták a növényzetet. (Milyen egyház az ilyen? – hasít az emberbe.) Pedig karnyújtásnyira, a nagy parkolóban is van hely. A placc túlvégén, a varrodánál szintén minden reggel furgon áll – persze, hogy a járdán; pont ott, ahol a gyalogosoknak kellene elhaladniuk. Ám a gyalogosok nem tudnak ott menni, hanem a kocsi melletti gyepen kénytelenek haladni. Jobban mondva a volt gyepen, mivel a járdán parkoló furgon miatt ők taposták ki a füvet.

Aztán a belvárosba vezető út újabb elkeserítő példák láncolatát vonultatja fel. Itt is, ott is autók állnak közvetlenül a házak alatti parkokban, helyesebben azok maradványaiban. Mindezek tetejébe az a (rossz) gyakorlat is egyre inkább terjed, hogy az autósok a lakótelepi házak közötti fák alatt hagyják a járműveiket. Ott, ahol addig sérthetetlen volt a természet, mely kellemes látványt is nyújtott. Vajon ez apróság, és csak az esztétikai élvezetektől fosztja meg az embert, ha kipusztul a fű, a gyep és a növényzet? Ne törődjünk a zöldterületek zsugorodásával, mert úgyse kellenek azok semmire? „Nincs hol parkolni”, hadd álljanak az autók a füvön s fák alatt?

Nem! Hiszen éppen a növények kötik meg a port, s tesznek jó szolgálatot az embernek azáltal, hogy tisztábbá, lélegezhetőbbé változtatják a levegőt, s szebbé, élhetőbbé a nagyvárost. Otthonunkat, amely mindannyiunké. Ellenkező esetben a kipufogógázzal is terhelt, rossz levegőt lélegezzük be. A rossz levegő pedig súlyos légúti és tüdőbetegségeket okoz. És ez a levegő nem áll meg az autók és a lakások ajtajainál. Azokat is sújtja, akik okozzák. Ha másra tehát nem, legalább erre kellene gondolniuk a parkba parkolóknak…