Egy kis Patchwork-történelem

Pedig így van: a legenda szerint Buddha varratta az első foltokból álló takarót, s már a fáraók birodalmában jártak foltruhákban a szegények.

A foltvarrást két angol néven is ismerjük: és bár a patchwork és a quilt technikát ma már általában kombinálják egymással, eredetileg különböző módszerrel készült textileket jelentettek. A quilt lényege, hogy több réteg anyag összeöltögetésével jön létre egy steppelt textília, tulajdonképpen egy vastag takaró, mely a hideg elleni védekezésre szolgált. A patchwork a klasszikus foltvarrás, amikor különböző színű, mintájú, de azonos formájú anyagdarabkák összeillesztésével szabályos mintázatot alakítanak ki. Ezt az emberi – vagyis asszonyi – lelemény, a takarékosság igénye szülte.

Azt mondanunk sem kell, hogy mindkét technika a varrógép feltalálása előtt alakult ki, vagyis az ilyen darabok kézi öltögetéssel készültek. A steppelés nagyjából a 17. század környékén kezdett szélesebb körben terjedni, és főként takarók készítésére használták, de a tehetősebbek a hideg évszakra steppelt alsóruhákat is készíttettek maguknak. Megbecsült textilek voltak ezek, hiszen munkaigényes voltuk miatt nem az olcsó darabok közé tartoztak.

A foltvarrás célja minden használható anyag megmentése volt, a szegényebb családok ruhadarabjaikat kockákra vágták, így születtek újjá a – valamely okból már hordhatatlan – ruhák ágytakaró vagy függöny alakjában. A technika a 18. század közepén kezdte igazi hódító útját, amikor a Kelet-indiai Társaság nagy mennyiségben kezdte importálni Angliába a nyomott mintás pamutkartont.

Az Újvilág kibontakozása

A divat új lendületet kapott, amikor az Amerikába özönlő telepesek feleségei – szintén takarékossági okból – foltvarrással mentették meg textiljeiket az enyészettől. A legtöbb ekkor készült munka takaró volt, de hamarosan függönyök, szőnyegek is kerültek ki a szorgos kezek alól, az értékük egyre nőtt: a foltmunkák sokszor fizetőeszközként szolgáltak – munkájuk ilyen megbecsülése rendkívül fontos lehetett a korabeli nőknek. S mivel az asszonyok közösségben, egyes darabokon egyenesen közösen dolgoztak, a varrás a szociális kapcsolatokat is erősítette.

Az idők során az – időigényes, de – egyszerű és hasznos házimunka népművészetté vált, egyéni stílusok alakultak ki, mint amilyen például az Amish-quilt. Erre az egyszínű anyagok használata és a geometrikus elrendezés jellemző. A holland telepesek az eredetüket jelző tulipánt applikálták foltvarrott munkáikra, a franciák pedig a virágmintás anyagokat és a virágkosár-mintázatot kedvelték.

Stílusokon felül áll

A foltvarrás örök divat. Bár a varrógép – már a lábbal hajtott is – forradalmasította a mozaikvarrást, a gépi steppelés soha nem lesz olyan hatású, mint a kézi. Éppen ezért egy valódi, kézzel varrott patchwork takaró – főként ha antik – bármely lakás értékes dísze lehet.

PtkI