Ha betegséggé válik, a játékot is kezelni kell

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a közelmúltban hivatalosan is mentális betegségnek nyilvánította a játékfüggőséget. A szervezet 11. alkalommal adta ki a betegségek nemzetközi osztályozásának listáját. A fogalom többféle játékra vonatkozik, ám a WHO a videó- és a szerencsejátékok függőinek egyre növekvő száma miatt helyezte a betegségek listájára a jelenséget. Kiss József, a Lépéselőny Egyesület intézményvezetője szerint ez azért történt, mert a jelenség a problémával küszködők egyre növekvő számával már vissza-visszatérő társadalmi problémává nőtte ki magát.

Kezelési eljárást igényel

Figeczky Tamás, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Hajdú-Bihar megyei területi vezetője lapunknak elmondta, hogy bár a játékfüggők megyei aránya nagyjából az országos arányokat tükrözi, a szerencsejáték-függőség mégis kiemelkedő ebből a szempontból, mivel itt egy nagyon fontos plusz tényező is szerepel, mégpedig a pénz. Kecsegtető ugyanis a gyors vagyonhoz jutás lehetősége, ami nem könnyíti meg a szakemberek feladatát a terápiában. – Az, hogy ez a fajta függőség a világszervezet listájára került mint mentális betegség, annyit jelent, hogy a szakembereknek ezentúl kezelési eljárást kell kidolgozniuk a játékfüggők gyógyítására, valamint a nemzetközileg kidolgozott eljárások az orvosok számára a jövőben elérhetők lesznek – fogalmazott Figeczky Tamás.

Rendellenességből betegség

A videójátékok esetében rend­ellenességről akkor beszélhetünk, ha ezek a játékok már elsőbbséget élveznek az egyéb napi tevékenységekkel szemben. Sőt, mindezen negatív következmények ellenére minden ugyanúgy folytatódik, sőt még fokozódhat is. Játékfüggőséget akkor diagnosztizálunk, ha a viselkedési minta elég súlyos ahhoz, hogy az a személyes, családi, szociális életben, a tanulás vagy a munka területén jelentős károkat okoz az adott személynek, és legalább 12 hónapon át tart ez az állapot – írja a WHO közleményében Tarik Jasarevic kommunikációs szakember.

Játék határokkal

A fiatal generációt is veszélyezteti a szerencsejáték-függőség, ezért az Ökumenikus Segélyszervezet hazánk szerencsejátékkal foglalkozó társaságának támogatásával Hajdú-Bihar megyében is különös figyelmet fordít a diákok védelmére. „Játék határokkal” programjukban eddig összesen 35 iskolában és tanodában tartottak prevenciós osztályfőnöki órákat és klubfoglalkozásokat – mintegy 1700 diákot érve el. (Fenti grafikánkon mutatjuk, hogy a foglalkozást követően a diákok a túlzott „gépezést” veszélyesebbnek találták, mint azelőtt.) 2018 nyarán tartották Debrecenben az első „Játék határokkal” tábort. A fókuszban a szerencsejáték-függőség problémája állt, ezt a témát járták körül különböző módszerekkel: elhangzott előadás a függőségekről általában, továbbá a viselkedésfüggőségek sajátosságairól, ezt követően a résztvevőknek a saját országaik szerencsejáték-helyzetét kellett feldolgozniuk és bemutatniuk, majd közösen megvitatni, hogy az adott országban melyek a jó és kevésbé jó megoldások a probléma kezelésére.

Így pótoljuk a játék hiányát

Arról, hogy önmagunkra és szeretteinkre figyelve hogyan előzhetjük meg leghatékonyabban a betegséget, Soltész Ian életvezetési tanácsadó beszélt a Naplónak.

„A legjobb, ha tudatosan alakítok ki helyette egy ellenszokást.”

– Pont itt rontják el a legtöbben a változást, mivel valamit abbahagynak, s űr jelentkezik. Azt már azonban nem dolgozzák ki, hogy konkrétan mivel fogják pótolni az adott tevékenységet, mit fognak helyette csinálni. Közismert jelenség, hogy ha valaki abbahagyja a dohányzást, akkor elkezd híz­ni. De azt már csak kevesen látják, hogy nem a cigaretta hiánya miatt hízott meg az illető, hanem abban az időben, amikor dohányzott, most épp eszik. Óvatosságra intenék mindenkit a különböző betegségek „magunkra húzásával”, a betegségekkel való mély azonosulással, mert ezzel könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a saját felelősségünket áttoljuk a betegségre. És ha úgy érezzük, hogy a változás egyedül nem megy, akkor soha nem szégyen szakembertől segítséget kérni – tanácsolja Soltész Ian.

SZD