Csodás napfelkelte a Kilimandzsárón

Három nem mindennapi kalandtúra, a „hakuna matata” érzés, a nehézségek leküzdése, kihívások és veszélyekkel teli célpontok. Pethő Sebastian az egyik belvárosi étteremben beszélt legutóbbi afrikai, tanzániai élményeiről. A majd’ 6000 méteres Kilimandzsáró csúcsának meghódításáig azonban hosszú volt az út. Sebastian afrikai túráját már két kaland is megelőzte, ezekről is mesélt. A berettyóújfalui kalandtúrázó saját bevallása szerint szereti az extrém sportokat, a nem mindennapi próbatételeket. Feltöltik, kikapcsolják a túrákon szerzett élmények. A megszállott túrázó egy összeszokott csapattal vállalkozik a csúcsok meghódítására, egy erre specializált cégen keresztül jut el a kiszemelt helyszínekre. 2017-ben pár hónapos felkészülési tréning után Sebastian kellő energiát érzett magában ahhoz, hogy megmássza Nepálban a Himalája Kala Pattar nevű, 5644 méteres csúcsát. A túrázó beszélt arról is, lelkileg és mentálisan is fel kell készülni egy ilyen feladatra, és még eközben is akadhat olyan akadály, amellyel nem számolnak talán a gyakorlott túrázók sem.

Motiválta a cél

– Ez nehéz kaland volt, sok mély és annál is több felemelő pillanattal – mondta. És hogy mit érez az ember, amikor felér a csúcsra: „az élmény leírhatatlan körülbelül 15-20 percig” – aztán rádöbben a túrázó, hogy még le is kell ereszkednie a hegy ormáról. Feljutni sem egyszerű, hiszen a szintkülönbségek miatt a fizikai leterheltségen túl gyakran fejfájással és oxigénhiánnyal küzdenek, valamint a komfort hiánya az, ami az európai ember számára a legnehezebb kihívás. Sebastian többször érezte a kimerültséget, azonban motiválta az eltervezett cél. A többnapos túra éjszakái is igen nehéznek bizonyultak, a páratartalom alacsony, és a vérsűrűsödés megakadályozása végett figyelnie kellett a folyadékpótlásra is. A csúcs meghódítása után Katmanduban három pihenőnapot is eltölthettek az expedíció résztvevői, megismerték a környéket, tapasztalatokat, élményeket gyűjtöttek az országban.

Kultúra, harcművészet

Az emberek kedvesek és nagyon udvariasak, valamint segítőkészek, hiszen kizárólag a turizmus az, amiből élnek. – Az út után tapasztaltam meg a kontrasztot és azt, hogy mennyire jól élünk itt – fogalmazott Sebastian.

Egy évvel a csúcs megmászása után már Japán meghódítása következett. Mindig vonzotta a technikai fejlettség, a kultúra, a harcművészet. Oszakát, Kiotót, Takajamát, Fudzsit, Tokiót, Kamakurát, Jokohamát látogatta meg, a városok természeti és épített, valamint vallási kultúráját ismerte meg a két hétig tartó úton. Utazott a 300 km/h sebességű szuperexpresszvonattal, felfedezte az ország gasztronómiáját, megkóstolta az igazi szusit. Ha már ott járt, megmászta a Fudzsit, amely a Himalája-expedíció után különösebben nem jelentett nehézséget számára.

A legújabb kalandja, melyről már az úti beszámolón mesélt, Afrika volt. Az út természetesen egészen más izgalmakat tartogatott, mint amit várt tőle. Ismét a túraszervező csapattal indult tanzániai kirándulásra. Megérkezésükkor azonban egy színvonal alatti „szállodában” kellett tölteniük az éjszakát. A cél viszont a Kilimandzsáró csúcsának meghódítása volt, ezért rövid gasztronómiai és helyi kitekintést követően a második napon elindult az expedíció. A hegyet körülvevő nemzeti parktól négynapos túra vezetett a célhoz. Az út csodálatos afrikai tájakon, esőerdőn és dzsungelen keresztül vezetett, közben olyan szálláshelyen is alhattak, amelyben egykor Teleki Sámuel gróf, a magyar felfedező, Afrika-kutató is megszállt.

Csúcshódítás

A kalandtúrán fokozottan kellett figyelniük a napvédelemre, és a csúcs meghódítása előtt 4600 méterről még „csupán” csodálhatták a Kilimandzsárót, majd az akklimatizálódás okán visszaereszkedtek a táborba. A negyedik napon már csak a cél lebegett a csúcshódítók szeme előtt. Sokórás gyaloglás a laza talajon, mínusz 15 fokos hőmérséklet, oxigénhiány és a végeredmény: egy csodálatos napfelkelte. Talán ezek azok a momentumok, amelyek a legkifejezőbben leírják a csúcs meghódítását. Sebastian kitartása meghozta a gyümölcsét: azon kevesek közé tartozik, akik a világ egyik legszebb helyszínén láthatták a napfelkeltét. Az ereszkedés is hosszú időbe telt, és nehézségi fokát illetően a Himalája-expedícióval össze sem vethető. Szavai szerint a „hakuna matata” érzést a Kilimandzsáró csúcsán értette meg: a szabadság és boldogság jellemzi az afrikai emberek mindennapjait. Az afrikai kalandok után természetesen Sebastian már a következő extrém kalandon is gondolkodik, bakancslistáján számos meghódítatlan terület van még.

Kogyilláné H. Szófia