Hat(hat)ós hatás

Szívesen írnám, hogy felejthetetlen íze volt, de nem szoktam hazudni. Legalábbis nyilvánosan, több ember sérelmére elkövetve. Szóval, nem emlékszem sem az ízére, sem az illatára, de még a nevére sem. Csak a használati utasítására.Arra viszont most is élénken, jó néhány év(tized) múltán. T. Szűcs József jegyzete.

A minap újfent részese lettem az öröknek tűnő dilemma feloldási esélyeinek egy beszélgetés során. Merthogy azt latolgattuk, vajon érdemes-e elolvasni az orvosok által kiírt gyógyszerek használati útmutatóját. Akadt köztünk olyan, akinek, elmondása szerint, maga a kezelője tanácsolta, hogy ne tegye, mert még annyira megijed a lehetséges mellékhatásoktól, hogy nem meri beszedni. Mármint a patikaszert. S akkor a páciens biztosan nem fog meggyógyulni. Legalábbis nem a javallott gyógyszertől. Igaz, tegyük hozzá, a beteget mellékhatások tekintetében viszont ez esetben már nem érik esetleges újabb kellemetlen tünetek. Bár a mai mellékletek hangvétele a jelek szerint szintén lehet a gyógyulni vágyó számára ijesztő, annyira rémisztővel azóta sem találkoztam, mint amelyik az volt, amelyre az elején utaltam. Pedig azóta jó néhányat el kellett olvasnom. Ám az a valahai szakmai melléklet esetleges mellékhatások fejezete imigyen kezdődött: 1. azonnali halál… Igaz, utána viszonylag visszafogottabban folytatódott, úgymint: 2. fulladásos tünetek, agyérgörcsre utaló jelek, átmeneti szívleállás stb. Amelyek ezek után jöttek, viszont már szinte említésre sem érdemesek, annyira szokványosak, megszokottak. Legalábbis a gyakorlott betegek számára. Tehát: szapora pulzus, hányinger, görcsbe ránduló végtagok, izzadás, kiütések stb. Azt nem részletezték, hogy ezek esetleg egyszerre vagy egyenként jelentkezhetnek. Viszont a lista végére az előírásoknak megfelelően lelkiismeretesen odaírták, hogy bármelyik tünet jelentkezése esetén azonnal forduljunk orvoshoz…

Nem tudom, a patikaszert ki merte ezt elolvasván beszedni, de az biztos, hogy megszövegezője nyíltan, mondhatnánk bátran tudtunkra adta, mit vár el a társadalombiztosítás a gyógyszerért cserébe az érintett állampolgártól. Merthogy az, aki hirtelen halála közben is hajlandó kezelőorvosához fordulni, az méltán tekinthető a gyógyulásáért maga is mindent megtevő, pozitív életszemléletű betegnek. S financiális szempontból nézve a dolgokat, ő az az országos példakép, aki igazán megérdemli a tébé által támogatott gyógyszerét. Megérdemelte akkor is, azóta is, most is. És a mindenkori állam fiskális szempontjából alighanem mindörökké ez lesz a kívánatos, sőt elvárható eljárás a nemkívánatos mellékhatásoktól berezelő betegtől. Elvégre ugyan neki is csak egy élete, viszont ugyancsak csak egy, s annál már egy fikarcnyival sem több halála…Más szóval: ennyit neki is illik bevállalnia a visszanyerendő egészsége érdekében. S az állami pénz fejében. Jut eszembe. A váratlan meggyógyulás hirtelen bekövetkezése nem szerepelt a szóban forgó gyógyszer lehetséges mellékhatásai között…

– T. Szűcs József –



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés