Az én EB-m: Az oroszok dicsősége

A labdarúgás minden vállfajában (nagypálya, kispálya, játékvezetés) otthonosan mozgó sportember már a meccs előtt sem titkolta, kinek szurkol.- Az orosz válogatottnak szorítottam ezen a mérkőzésen, s bizony szimpátiám nem újkeletű: mindig is szerettem az oroszok erőteljes, de technikás futballját.

A svédek elleni, kulcsfontosságú találkozó előtt is bíztam abban, hogy az orosz medve meghajlítja a svéd acélt, vagyis a kelet-európaiak kivívják a győzelmet, s ezzel a továbbjutást. Nem is kellett csalatkoznom, az első félidőben az oroszok a sokmozgásos játékukkal gyakran zavarba hozták az ellenfelet, Pavljucsenko révén szép gólt szereztek, s már az első félidőben nyomatékosították, hogy a legjobb nyolc közé vágynak. 

A svédek persze azért nem alkotnak gyenge alakulatot, s oda is tették magukat az első gól után, ám ezen az estén az orosz válogatott talán némileg meggyőzőbb volt. Persze a labdarúgás többek között azért is nagyszerű játék, mert mindig minden megtörténhet, végül is egy szint fölött bárki bárkit megverhet: így történt ez szerda este is...
Szóljon hozzá fórumunkon!

- Tóth Csaba -