Igazi zenei csemege két felvonásban

Hosszú idő után újra Debrecenben ad koncertet a 100 Tagú Cigányzenekar.

Hosszú idő után újra, december 25-én 19 órától a debreceni Kölcsey Központban ad koncertet a világhírű 100 Tagú Cigányzenekar. A Hungarikum és Magyar Örökség-díjas társulat 50 fős zenekara ad nagyszabású, két felvonásos ünnepi koncertet a városban. A kulturális csemegének számító program feledhetetlen élményt kínál közönségének. A zenekar Lendvai Csócsi József, sokszorosan kitüntetett főprímás, és Ökrös Oszkár Kossuth-díjas cimbalomművész vezetésével érkezik a megyeszékhelyre. A nagy érdeklődésre való tekintettel és az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva a helyjegyeket érdemes időben megváltania annak, aki nem akar lemaradni erről az örök élményről!

– 2014-ben, ugyancsak év végén jártunk a Kölcsey Központban – mondja Horváth László, a koncert szervezője. – Most a két ünnep között ismét végig járjuk hazánk városait, koncerttermeit, és ez az ünnepi turné kezdődik Debrecenben, december 25-én. A zenekar 2015-ben ünnepelte 30 éves fennállását. Továbbra is nagy sikerrel járta és járja a világot. Sajnos pár ikonikus tag már távozott az élők sorából, de töretlenül folyik az utánpótlás nevelés is. És nagy büszkeség volt számunkra, amikor 2015-ben Ökrös Oszkár cimbalomművész – a zenekar életében nem is elsőként – Kossuth-díjban részesült. Nagyon büszkék vagyunk rá, csodálatos zenész, sikeres és érdekes életpályával.

- A debreceni fellépés több órás kikapcsolódásra számíthatnak a nézők.

– Egyedi ízű, nagyszerű előadást nézhetnek meg a résztvevők a 100 Tagú Cigányzenekar kiváló muzsikusainak tolmácsolásában, ezúttal is két felvonásban. Ami csak a zenei élmény tekintetében közel két és fél óra feledhetetlen szórakozás! A komolyzenei – többek között Liszt, Bartók, Kodály, Hubay, Erkel, Brahms, Csajkovszkij, Sarasate, Strauss – művek mellett tradicionális magyar cigánymuzsikát, magyar nótát és népdalokat játszik majd az együttes – mondja Horváth László.

- A helyválasztás sem véletlen.

– Mivel nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az előadások megfelelő hangzással, megfelelő miliőben kerüljenek színpadra, megadva az esték rangját és hangulatát, csak olyan rendezvényhelyszíneket választunk, ami erre alkalmas. Debrecenben a Kölcsey Központ pont ilyen, szeretünk is ide járni –mondja a szervező.

- Kíváncsiak voltunk arra is, ennyi koncerttel a hátuk mögött, tudnak még lelkesedni a zenészek, tudják ugyanazt a magas színvonalat nyújtani estéről-estére?

– Mi az, hogy! Tudni kell valamit. A 100 Tagú Cigányzenekar zenészeinek száma, olyan 140 fő körül mozog. Ebbe a keretbe bekerülni, egy-egy koncert felállásába bekerülni rangot jelent, megtiszteltetést. Ami csak a legjobbaknak és arra méltóaknak sikerülhet. Mindannyian hangszerük, muzsikus mivoltuk fanatikusai. Csodálatos látni, és sokszor nagyon vicces jelenetekre is ad okot, hogy mennyire elhivatottak, mennyire imádják azt, amit csinálnak, egy pillanatig nem munka számukra, hanem az életük, ebben élnek, ez a természetes közegük ezeknek az embereknek, a zene, a zenélés. Hihetetlen, de sosincs csend, már a találkozásoknál, indulásnál előkerül sokszor egy-egy hangszer, a buszon már végig folyik a zenélés, és nem csak az oda, de még a sokszor késő esti vagy éjszakai visszaúton is. Zenélnek az öltözőkben, a folyosókon, a koncert előtt, a szünetben, és a koncert után. Hihetetlen, de így van! Nem egyszer nekünk kell őket csendre intenünk, mikor a közönség már bent ül és kezdődik az előadás. Spontán hangszerpárbajok vagy hegedűversenyek alakulnak ki, csodálják az öregek tudását, technikáját, vagy éppen témát, megoldásokat mutatnak egymásnak, illetve csak önmagukat szórakoztatják, vagy mulatnak. Na, ez az, amit nem lehet tanulni, erre születni kell.  A zenészeink jó értelemben véve nem sztáralkatok. Persze mindig megvannak a nagy öregek, a vezetők, akik leginkább tudásukkal válnak azzá. De azt hiszem itt a kifejezés, ami leginkább jól leírja a lényeget, a zenei alázat. Ökrös Oszkár 60 évesen és Kossuth-díj és minden más elismerés után is képes bent maradni még a szünetben hangolni a cimbalmot. Vagy a végén ő csomagolja el a hangszert és csak adja át pakoló fiúknak. De a zenekar főprímása, Lendvai Csócsi József bőven túl a hetvenen, mikor éppen nincs a színpadon, akkor a színpad mellett húzza és dicséri agyon az éppen játszó zenészeket. Majd a színpadon akkorát dobbant lelkesedésében, hogy a föld is beleremeg. Ez szerintem nagyszerű és csodálatos dolog, és ettől azok ők, akik. Ezt meg kell tapasztalni. És persze a TV-ben, meg videókon is meg lehet csodálni, de az igazi kölcsönhatást közönség és zenekar között, az itt és most hangulatát, az élő hangzás varázsát, azt a helyszínen lehet megtapasztalni csak igazán. Szerintem ezt a közönség is érzi. Mi másért lennének állandóan teltházasak az előadások? Miért várják újra és újra vissza a zenekart minden kontinensen világszerte? Én azt látom, hogy van egy idősebb réteg, akik a műélvezet mellett sokszor nosztalgiázni is jönnek. Van, mikor beülök a közönség közé, és azt látom, hogy adott dalnál tömegesen kerülnek elő a papírzsebkendők, vagy éppen fülig érő mosollyal hallgatják az előadást. Idősebb párnál figyeltem meg, hogy minden egyes dalnál megbökte valamelyik fél a másikat, láthatóan minden szerzemény egy-egy emléket idézet fel bennük, vagy többet, ki tudja? De sokszor jönnek családok, és amikor az egészen kis gyerekek is csendben, tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal hallgatják a koncertet, az is árulkodó – mondja Horváth László.