Történelem, emlékeimben

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, aki fél életét az ellenforradalom, másik felét a forradalom tudatában éli meg. Ezért természetes, hogy engem jobban érdekel az igazság, mint azt, aki az első állapotban megöregedett, és ellenforradalomnak vallja a történteket, vagy a második állapotban született, és számára forradalomról van szó. Czövek János István írása.

Az események – nevezzük így – lefolyásáról a szüleim elmondták, hogy volt egy hangadó, ő elöl ment, s ahova lehetett, bekiabált, valahogy így: „Aki magyar, az velünk tart, kifelé, komám stb.!” Mentek is sokan, elsősorban fiatalabbak, akik lelkesen részt vettek mindenben, például a Sztálin-szobor ledöntésében. A leverés után ezeket az embereket felkutatták, megverték, egyesek később bele is haltak. Aki azonban nagyhangú volt, aki elöl ment, annak nem lett semmi baja, később megtudtuk, hogy magas rangú tiszt – nyilván kommunista – volt a rokona, aki kimentette.

Akik ezt kitervelték, féltek a hatalom elvesztésétől, ezért számukra katonai puccs, a nép ellenállása pedig ellenforradalom volt. Akik lelkesen harcoltak, forradalomnak vallották, nem tudva, hogy csak eszközök a szovjetek visszahívásához, eleve bukásra ítélve. November 4-én elsősorban rájuk emlékezzünk, kegyelettel!

- Czövek János István, Biharnagybajom -