Szüntelenül új fénybe állítják a várost

Hajdúböszörmény - Az idei művésztelep nem szakított a mindig megújuló törekvésekkel.

- Szerencsésen alakultak az események az elmúlt hetekben, napokban: Debrecenben megnyílt az impresszionisták kiállítása a MODEM-ben, annak szomszédságában pedig a kilencvenéves Hortobágyi Művésztelepre emlékezhettünk a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében. A nagy hármas, Káplár Miklós, Maghy Zoltán és Boromissza Tibor elsőként festették a Hortobágyot, a harmincas években hónapokon át; bár voltak előzmények, hiszen idősebb Markó Károlyt és Barabás Miklóst 1853-ban az akkori kulturális élet felkérte a Hortobágy megfestésére. A három mester mellett olyan művészek nevét is meg kell említeni, mint Király Jenő, Pálnagy Zsigmond, Kampler Károly és Veress Géza.

Hajdúböszörmény jó félévszázados festői hagyományán épült és szerveződött a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep (HNM) 1963-ban, ami 1971-től hivatalosan is nemzetközi műhely. Ne feledkezzünk meg a közelmúlt művészeiről, Bíró Ferencről, Szilágyi Imréről, Fekete Jánosról és Molnár Gáborról sem, akik az utóbbi évtizedekben formálták a művészeti életet a város javára – fogalmazott Tamus István grafikusművész a HNM zárókiállításának megnyitóján július közepén.

Kiváló kvalitású művészek

– Azóta is érkeznek művészek a városba a világ különböző pontjairól, Erdélytől Franciaországon át Japánig. Graciéla Gomez Bogotából érkezett néhány évvel ezelőtt, és ámultan szemlélte a Görbeházához közeli tájrészben Bagotát - folytatta Tamus István, majd kiemelte, hogy a kilencvenes évektől az európai nyitottság jegyében szervezte a találkozást nyaranként a művésztábor. Ez a nyitottság jelentette azt, hogy minőségi műalkotások születéséhez járult hozzá, és a néző olykor különlegességek szemlélőjévé válhatott. A nyitás, a kapcsolatok révén kiváló kvalitású művészekig jutottak el a szervezők egészen napjainkig; ők reprezentálhatják térségük, nemzetük művészetét minőséget képviselve ezáltal. A korábbi elgondolásokhoz képest a festők és grafikusok mellett egy-egy szobrász, iparművész, keramikus, nemezelő, fotós és fával vagy üveggel foglalkozó művész is kaphatott meghívást. Ez a törekvés részben bővítette az eszközhasználatot, a művészi tartalmat; a néző, a tárlatlátogató befogadó igényét, s ezáltal a gyűjtemény is gazdagodott az évtizedek folyamán. Az idei művésztelep nem szakított a mindig megújuló törekvésekkel. A hagyományoknak megfelelően erős csapatot hozott létre, hiszen 7 országból 17 művész fogadta el a meghívást. Legtávolabbról, Dél-Amerikából, Brazíliából, de voltak művészek Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyelországból, Hollandiából és Oroszországból a hazai művészek mellett - folytatta a grafikusművész, aki a zárókiállításon most a méltatók oldalán állt.

Remek lett az összkép

Rácz Imre festőmész második alkalommal vezette a művésztelepet. Ismét izgatottan és büszkeséggel szervezte a telep munkáját Kupás Csilla titkár segítségével. Remek hangulatról és valódi feltöltődésről számolt be a Napló kérdésére.

- Több mint 200 műalkotás született a kurzus során, nagyszerű művészek igen motiváltan érkeztek a telepre. Ráadásul egyenletesen magas színvonalat figyeltünk meg a munkájuk során, mindenki igyekezett a legjobb tudását megmutatni. Újdonsággal is készültünk, a külső előadás mellett (Gencsi Zoltán tartotta a Hortobágyról) belsőkre is törekedtünk: az alkotók bemutatták társaiknak a munkájukat. Önként jelentkeztek, szívesen beszéltek hivatásukról, művészi módszerükről a csendesebb estéken. A nyílt nap szintén új volt, és tényleg érdekelte a böszörményieket, hogyan zajlik a munka a telepen. Műteremről műteremre jártunk, én pedig igyekeztem amolyan tárlatlátogatást tartani. A jövőben a kisebbekhez is szeretnénk közelebb hozni a telepet – árulta el Rácz Imre. Idén is volt kötelező házi feladat az alkotás során, egy kivágott fa korongot kellett feldíszíteni Természetre természetesen címmel. Ebből egy remek összkép született.

Együvé tartozás

A szigetszentmiklósi Pálfy Julianna nagyon tudatos festő. Előre, fejben megtervezi vagy akár papíron is, hogy mit fog festeni. Gyönyörű üvegablak-tervet készített. Városképi kompozíciója új formavilágot teremtett, olyan elemeket emelt be s montázsszerűen tett egymáshoz az együvé tartozás reményében, mint az ablak, a jellegzetes háztetők és tűzfalak, így adott nagyvárosi lüktetést a képek hangulatához - hallhattuk a méltatását. Idén ő érdemelte ki a zsűri döntése alapján a Káplár Miklós-emlékérmet.

Ludmilla Hozjaseva orosz iparművész-tanár a nemez technikájában keresett újításokat, kísérletezett. „Különös színt hozott a tábor életébe részben nőiességével és művészetének interpretálásával. A nemezelés, a gyapjú és más anyagok felhasználásával attraktív kompozíciók születtek a keze alatt. Az orosz művésznő alkotásaiért nívódíjat érdemelt ki az idei telepen. Rajta kívül Láng Eszter festőművész és Durucskó Zsolt grafikusművész kaptak továbbá nívódíjat kiemelkedő munkájukért.

- Barak Beáta -

Grafikái élményszerűek, szépek, vonalgazdagok

Durucskó Zsolt grafikusművész lett az egyik nívódíjas. A debreceni grafika történetének állomásairól igen sokat tudna beszélni, s természetesen ezt meg is teszi, amellett, hogy gyakorta hírt kapunk kitűnő szerepléseiről, díjairól. – Harmadik alkalommal vettem részt a hajdúböszörményi művésztelep munkájában. Nemzetközi összetételű társasággal találkoztam, hiszen volt brazil, ukrán, orosz és lengyel alkotó is. Ez nem egy állandó, összeszokott társaság volt, de a magyarok többségét ismertem különböző munkákból kifolyólag. Nem csak tipikus grafikai telepmunka folyt, dolgoztak festők és szobrászok is a kurzuson. Izgalommal töltött el, hogy más nemzetiségű alkotókkal is találkozhatok és tanulhatok tőlük, láthattam az ő technikájukat is. Valamint több program szólt arról, hogy a külföldiek is megismerhessék az országunkat – mondta. (GYT)

Hatalmas ívet jár be a törékeny művésznő

– Teljesen váratlanul ért a nívódíj, egyáltalán nem számítottam rá, kellemes meglepetésként éltem meg – fogalmazott Láng Eszter festőművész.

– A telep közösségéről csak felsőfokon tudok beszélni, 17 művész volt együtt és nagyon jó hangulat uralkodott. Voltak nagy beszélgetések, igencsak inspiratív közösséget ismerhettem meg. Egy ideje a víz tematikájával foglalkozom, Budapesten egy kiállítás adott ötlet ehhez a témához, ahol több művésszel együtt kaptuk ezt témaként. Különféle technikákkal próbálom megfogalmazni, mit jelent a víz számomra és mások számára – emelte ki Láng Eszter.

Tamus István így mutatta be őt a közönségnek: „A kisméretű alkotásoktól a pannó méretekig terjedő felületig száguldozott a festészet világában. Fázisok című nagyméretű alkotásán a finom tónusok halk rezzenéseken át a határozott sávok elválasztásáig terjednek. Olyan érzésünk támad a kép láttán, mintha egy hatalmas tér szemközti falának gobelinjével állnánk szembe.” (GYT)

Szobrászként egyedül, de nem magányosan

Ahogyan Tamus István grafikusművész köszöntőjében is elhangzott, a festészeti alkotások mellett Kurucz Imre, a tavalyi nívódíjas berettyóújfalui szobrászművész gránit és márvány szobrokat készített. Az egyik egy emlék motiválta bagoly, a másik az Áldás című kisplasztika, ami a XXI. századi örök nőnek, anyának állít emléket.

„A mű kis mérete ellenére is vágyódik a nagyméretű megvalósítás felé. Felbolydult világunkban ez nagyon fontos lenne mementóként maradva évszázadokra” – mondta az örök nőt ábrázoló márványról Tamus István. (GYT)