Türelem, de meddig?

Legyenek türelemmel! Idővel Kelet-Magyarországra is megérkeznek a munkahelyteremtő befektetők, mert a Dunántúlon hamarosan már nem találnak munkást - Matolcsi György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere az ezredforduló körül nyugtatta ezekkel a mondatokkal Hajdúszoboszlón a megye gazdaságának prominens résztvevőit.

"Majd hisszük, ha látjuk" - mormolták egymás között az örök kétkedők, míg mások hevesen bólogattak, igeneltek.

Nos, azóta eltelt majd egy évtized, ám a Dunántúl munkaerőpiaca csak nem akar telítődni. Ugyanakkor az autópályák már keleten végződnek, tudásközpontok adják a minőségi munkaerőt, gőzerővel lobbiznak a gazdaság fejlesztésében érdekeltek. Mindennek eredménye azonban eleddig igencsak csekély. Igaz, vannak üdítő kivételek - közéjük tartozik a Tetétlenen már minden bizonnyal megépülő akkumulátor feldolgozó és műtrágya elosztó központ.

Ennél azonban több, lényegesen több kellene. Főleg Biharban és a Sárréten, a 42-es főúttól délre és a 47-estől keletre lévő területeken. Ez viszont a jelenlegi helyzetben szinte reménytelen, mert az országhatár túloldalán olcsóbb a munkás, kevesebb az adó és egyre jobbak utak.

Türelemmel vagyunk! De meddig? Hiszen valamit, valakik nagyon elrontottak, főleg Kelet-Magyarország tekintetében. Állítom, az itt élők sem lustábbak, butábbak, kevésbé életre valóbbak a dunántúli honfitársaiknál.

Sőt! A szükség - kijelentem - leleményesebbé, életrevalóbbá edzette a keletieket. Vajon lesz-e befektető, akinél az előbb említett erények legalább olyan mértékben esnek latba, mint a földrajzi elhelyezkedés?