„Csiha, maga nagyon böszörményi”

Hajdúböszörmény - A magyar–francia szakos Csiha László mindvégig büszke böszörményi volt: szerette a várost, a tájat, az embereket.

– „Csiha, maga nagyon böszörményi – ezt mondta egyetemi tanárom, de nekem jólesett. Itt éltem le az életem, egy hónapnál tovább sose voltam távol, s magyartanárság ide vagy oda, tájszólásom észrevehető – de mégsem ebben van a böszörményiségem.

Abban van, hogy szeretem Böszörményt, a tájat, az embereket; s bár azt mondják, zárkózott és rideg a böszörményi ember, nekem szerény és bölcs tapasztalatukkal mindig segítenek még a szőlőművelésben is, mellettem állnak”.

2006-ban, díszpolgárrá választásakor, a város napi ünnepségen nyilatkozott ekképp a Naplónak Csiha László, Dr. Molnár István-díjas pedagógus, igazgatóhelyettes, közéleti személyiség, az újdonsült díszpolgár. Feleségével, mint mondta, a helyi puritán értékrendet örökölték, vallásosságuk Isten eleve elrendelésének köszönhető.

Fotó: Horváth Tamás

Összegyűjtötték gondolatait

„Indíttatást én a helyi »ócskatemplom« fakazettás mennyezete alatt kaptam” – hallhattuk. A nyugalmazott pedagógus hangsúlyozta, nem az a böszörményiség, hogy helyiek vagyunk. Mert aki idejött ugyan, de azonosulni tud a helyi szellemmel, épít, a város hagyományaihoz tartozik, azt is elismerik mint tevékeny embert. Csiha László 2015 végén elhunyt, de emlékét és munkásságát a mai napig őrzik: a kultúra napjára időzítve, konferencia keretében jelent meg Tiszta öröm címmel az a kötet, amelyben tisztelői és egykori pályatársai, a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium közössége gyűjtötték össze írásait. Kiss Attila polgármester köszöntőjében elmondta, hogy Csiha László is azok közé tartozott, akik nagyon sokat tettek a magyar kultúráért.

Az embereknek sajátos böszörményiséget közvetített, amely csak rá volt jellemző.”

Örömét fejezte ki a városvezető, hogy a kötet révén is emlékezhetnek rá a tisztelői. Iratok és könyvek közül, fiókok mélyéről, ismerősöktől is kerültek elő beszédek és szövegek a pedagógustól – mondták a szerkesztők, Gyulai Edit és dr. Lévai Antal.

Állók balról: dr. Lévai Antal, Gyulai Edit, Gyulai Sándor, előttük pedig Csiha Lászlóné | Fotó: Horváth Tamás

Mindezeket a diákok segítségével számítógépre vitték, szerkesztették, kötetbe foglalták. A gondolattól a megvalósításig nagy szerepe volt Csiha Lászlóné Erzsike néninek is a megjelenésében – hallhattuk.

Érdekelte, mi történik velük

Kövér György történész, aki megnyitotta a konferenciát, a pályatársak és a barátok nevében emlékezett Csiha Lászlóra. Elmondta: derűs, segítőkész alkat volt, büszkén azonosult böszörményiségével.

Több egyesület, közösség, barát és kolléga is emlékezett a konferencián: a Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, a Kertész László Irodalmi Kör, a Vasvári Pál Társaság, a Bocskai téri Református Egyházközség s így tovább.

Papp-Für János költő visszaemlékezésében a költészetet ismerő és értő mentor pedagógus, a tanítványait felnőttként is követő, ezáltal baráttá váló tanár elevenedett meg.

Az egykori tanítványok nevében Kacsó Márton idézte vissza a mindig kedves tanár úr alakját, aki oly szívesen beszélgetett emberekről, korokról, tudományról és könyvekről, szeretett utazni, mélyen vallásos volt, és ismerősei előtt mindig kalapot emelt – így a köszönésben megelőzni nemigen lehetett. Hozzájuk mindig be lehetett térni egy-egy jó szóra, ilyenkor szeretett szőlőskertje ajándékaiból kínált jó vendéglátóként.

HBN–Barak Beáta

Élete a gimnázium

Debrecenben született 1939. július 20-án. Szülei, dr. Sziklai Ilona és dr. Csiha Antal középiskolai tanárok.

Általános és középiskolai tanulmányait Hajdúböszörményben végezte, a Bocskai István Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatott egyetemi tanulmányok után 1962-ben kapta meg magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomáját, ezt követően 40 évig a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanára, igazgatóhelyettese volt. Egész élete összeforrt a gimnázium szellemiségével, a nevelőtestület meghatározó tanáregyénisége volt.