A rengeteg vaddisznóból mára már alig maradt Hajdú-Biharban

Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni küzdelem egyik fontos eleme, hogy a vaddisznóállományt erősen meg kell ritkítani: a magyar akcióterv stratégiai célja, hogy az állománysűrűség 2025. február 28-ig legfeljebb 1 vaddisznó legyen 200 hektáronként (hivatalosan: 0,5 vaddisznó/négyzetkilométer). Az európai uniós ASP-stratégia tavaly áprilisi módosítása kötelezte a tagországokat ilyen akcióterv kidolgozására, s habár a hazai mentesítés részét képező, 2021–2025-re szóló Nemzeti Akcióterv nemrég lépett életbe, dr. Forgács Barna, az Országos Magyar Vadászkamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezetének elnöke arról számolt be, hogy megyénkben az állományritkítás már a vége felé jár.

„Fontos megjegyezni, hogy a vaddisznóállomány nagyon nagy értéket képvisel az országban, a vadásztársaságok számára és nemzetgazdasági szinten is jelentős árbevételt lehetett belőle elérni. Hajdú-Bihar megyében folyamatosan szaporodott az állomány, nyilván ezzel is összefügg, hogy 2-3 éve megjelent és terjedt benne a sertéspestis”

– mutatott rá dr. Forgács Barna, az Országos Magyar Vadászkamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezetének elnöke.

– A kormány kezdettől megtette a szükséges intézkedéseket, ugyanis a vaddisznókban esett kárnál is sokkal súlyosabb lenne, ha átterjedne a betegség a házi sertésállományra; ez beláthatatlan gazdasági következményekkel járna – hangsúlyozta a kamara megyei elnöke.

„Mindenképpen meg kell óvni a házisertéseket, ezért a kormány úgy döntött, hogy ki kell irtani a vaddisznókat.”

– Ezért kártérítést fizet, létrehozott egy pénzügyi alapot, és a lelőtt állatok ellenértékét megtéríti. Kezdetben 100 ezer forintot is fizetett egy tenyészkocáért vagy kanért, most ötvenezer forint jár értük – mondta. Részletezte is: veszélyeztetett területen kilőtt vagy befogott malac húsáért jelenleg 15 ezer forint jár, a lelövése 5, az egyébként kötelező mintavétel (és annak laborba juttatása) szintén 5 ezer forint. Felnőtt állatért 40 ezer, a lelövéséért és mintavételért szintén 5-5 ezer forintot térít az állam.

– A kilőtt állatokat az állat­egészségügyi intézet közreműködésével kell eljuttatni az állatifehérje-feldolgozóhoz. Az állatorvosokon keresztül megszerveztek felvevőhelyeket, kihelyeztek konténereket, ahova a vadgazdálkodók elvihetik a tetemeket. Ezt is nagyon vigyázva kell végrehajtani, például ügyelve arra, hogy ne csepegjen a leölt vad vére, nehogy épp szállítás közben terjessze a kórt. Ezeken túl az állategészségügyi állomás közreműködésével megsemmisítő gödröket is kialakítottak: ezekbe bedobják a vaddisznótetemeket és leszórják fertőtlenítőszerekkel, hogy véletlenül se férkőzhessen hozzá semmi más állat – magyarázta Forgács Barna. – Az elejtés helyének GPS-koordinátáit rögzítik, hogy kontrollálható legyen, merre terjed a kór. Minden lelőtt vaddisznótól vérmintát kell venni, és azt bejuttatni az állategészségügyi intézethez.

Jól szervezetten

A kamara megyei elnöke szerint az egész rendszer nagyon precízen megszervezett. A hivatásos vadászoknak, akik elejtik majd továbbítják az állatokat, speciális vizsgával kell rendelkezniük.

Megyénkben a vadászok nagy része ezt meg is szerezte, ehhez kaptak képzést, amelyen többek közt járványügyi ismereteket oktattak, és azt is, hogyan kell mintát venni az állatok véréből vagy a szerveiből. Forgács Barna megjegyezte, nemcsak a hivatásos vadászok, hanem a többiek közül is sokan letették ezt a vizsgát, köztük ő maga is.

A hajdú-bihari vaddisznóállomány nagyságáról elmondta, néhány évvel ezelőttig erősen nőtt, majd a betegség miatt lezuhant, mostanra talán 10 százaléka maradhatott meg az állatoknak. Lényegében ki fog pusztulni, majd néhány év türelmi időszak után valószínűleg újra terjedni kezd – tette hozzá.

A kártérítésről elmondta, az csak enyhíti a kárt, nagyjából a vad elejtéséhez kapcsolódó értéket fedezi, a vadásztársaságok teljes veszteségét nem. – Ha nincs vadásztatás, akkor is fizetni kell a vadőrt, a terület bérletét a tulajdonosoknak, és számos egyéb költséget. Hajdú-Biharban nem kizárólagos, de az egyik fő vadászati célpont volt a vaddisznó, növekvő tendenciát mutatott a belőle képződő árbevétel, a korábbi évekhez képest igen erősen emelkedett, és épp csúcson volt, amikor a betegség megjelent. A vadásztársaságok addigra berendezkedtek a vaddisznó elejtésére, számoltak az ebből eredő pénzzel, aztán jött a fertőzés és ez a tevékenység bezuhant – idézte fel.

„Ugyanakkor a vaddisznó­állomány csökkenése az apróvadak számának növekedését hozhatja magával.”

– A vaddisznó a fácánt, a nyulat, de még az őzgidát is megeszi, így másik oldalról eltűnésében talán ez lesz a pozitívum; úgy szokott lenni, hogy a természet kiegyenlíti önmagát, remélhetőleg most is így történik majd – mondta bizakodóan Forgács Barna.

SzT