Fura hirdetések, lelkes ajánlók: érdekességek a Napló történetéből

Minden kezdet nehéz

Debrecen 1944. október 19-én mentesült a harcoktól. A háború végének közeledtével nem volt időszaki sajtó a városban pedig 22 nyomda (többségük 2-3 fős munkaerővel) is működött. Óriási problémát okoztak az éjszakai áramkimaradások és a papírhiány, amit olykor Budapestről küldött szállítmányokkal igyekeztek pótolni. A szovjet városparancsnokság sajtóosztályának naponta kellett jelentést küldeni a felhasználásról, írja Bényei Miklós a háború végi debreceni sajtó helyzetéről írt tanulmányában. A lapot baloldali érzelmű értelmiségiek alapították, a sors (vagy inkább a kommunizmus) fintora, hogy a főszerkesztőt és a felelős szerkesztőt 1951-ben koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték – derül ki a lap történetét megíró Nagy Zsuzsa könyvéből.

Ma már furcsának tűnhet, de 1945 első napjaiban megtörténhetett, hogy a Néplap II. évfolyamának 1. száma január 3-án nyomdatechnikai okokból nem jelent meg, csak a következő napon. A lap szedése során azonban nem javították mindenütt a fejlécen a dátumot, így a január 4-i, csütörtöki újság 3-4. oldalán „véletlenül” január 3., szerda szerepel.

Tiszántúli Néplap, majd Hajdú-Bihari Napló

1948. május 1-én mintegy előre jelezve a politikai változásokat (a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülését), a két párt sajtóterméke: a Néplap és a Tiszántúli Népszava egyesült, és 1949. október 30-ig Tiszántúli Néplapként, ezután 1956 október végéig ismét Néplapként, november 1-től még Kossuth-címerrel a fejlécen, de már Hajdú-Bihari Napló néven jelent meg az újság.

Költöző szerkesztőség

A szerkesztőség 1944-ben még a Piac u. 59., míg a kiadó hivatal a Batthyányi utca 4. szám alatt működött, 1945-ben mindkettő a Ferencz József út (ma Piac u.) 28. szám alatti épületbe került. Ezt követően a Bajcsy-Zsilinszky u. 1. szám alatt az Alföldi nyomda lapüzemében, majd a 16. szám alatt – a volt Szabadság nyomdában –működött mindkettő. 1951-ben a hirdetéseket is felvevő kiadóhivatal a Vörös Hadsereg útja 16. szám alá, a szerkesztőség a Bajcsy-Zsilinszky utca 3. szám alá költözött.

A ma Napló-székházként ismert Dósa nádor téri (korábban Tóthfalusi tér 10.) épület első emeletére először 1954-ben költözött a szerkesztőség és kiadó hivatal, de kevesen tudják, hogy az ’56-os forradalom után 1958 áprilisáig a Perényi u. 1. alatti pártingatlanban működött a lap.

Fejlődő terjesztés

A terjesztést kezdetben nem volt motorizált, 1946-ban hirdetés útján kerestek „kerékpárral ügyes lapkihordót.” 1950 januárjában a hirdetések között már ez olvasható: „kiadó garage-t keresünk kiadóhivatalunk gépkocsija számára.” a belvárosban. Néhány év múlva azonban már a Posta és – saját köreiben – a megyei pártbizottság megfelelő osztálya végezte a lap terjesztését. 1956. december 22-én a szerkesztőség felhívást tett közzé: „1957- január 1-étől a Hajdú-Bihari Naplóra előfizetéseket elfogadunk.”

Meglepő hirdetések, felhívások

Debrecen városa 1945-ben az élelmiszerhiány csökkentése érdekében konyhakerti telkeket osztott a Kishegyesi és Sámsoni úton. A felhívás szerint azonban a kiméréshez szükséges jelzőkarókat az igénylőknek kellett magukkal hozniuk. 1949-ben egy keretezett hirdetésben így reklámozta gazdaságos tűzhelyeit egy vállalkozó:

„Eláll majd szemünk s szánk, hogy marad még szenünk s fánk.”

Talán ma még jobban meglepődnénk, ha ezeket olvasnánk az újságban:

„Pénzestársat keresek ügyletek gyors lebonyolításához”, „Szappannal való zsíradékért cserébe szappant adok”, „Kalapot adok annak, aki a belvárosban két szobás lakáshoz juttat.” Ezek után szinte átlagosnak tűnik, hogy a „Néplap munkatársa bútorozott szobát keres” ugyanott.

Hírek, kultúra, sport

A kommunista párt hivatalos lapjaként a kötelezően elvárt sajtóközlemények mellett a Néplap szerkesztősége a mindennapi élet számos problémájáról tudósított, bizonyos esetekben maga is felvállalt kezdeményezéseket.

Rendszeresen közölte a város kulturális híreit, programajánlókat közölt: a színház- és moziműsor rendszeresen megjelent a lapban. Az Apolló moziban a debreceniek 1945 március idusán pl. a „Modern idők című briliáns amerikai vígjátékot” tekinthették meg „minden idők legnagyobb komikusával, Charlie Chaplin-nel a főszerepben.” Hasonló lelkesedéssel ajánlották az olvasók figyelmébe az 1956 karácsonyára felújított „Hyppolit, a lakáj”-t, az első magyar hangosfilmet.

Ritka alkalom, amikor a Napló-székház előtt kifüggesztett aznapi lapszámok előtt nem látni böngészőket. Ennek korai előzménye a székház előtt – sajtó forróvonalon megszerzett – információk szóbeli közlései voltak. 1954. áprilisában pl. a Budapesti Lokomotív-Debreceni Lokomotív futballmérkőzés friss végeredményének közlését ígérték a székház előtt este 6 után szerkesztőségi felhívásban az olvasóknak.

1949 márciusában lelkesen számolt be a Néplap arról, hogy a Loki tartalékos csapatától „már egy döntetlen is nagy eredmény lenne, azonban ilyenkor szokott feltámadni a debreceni szív, mely már sok esetben csodát művelt.” Majd a mérkőzés után némi szerethető patriotikus elfogultsággal:

„Igen, a debreceni együttes ismét kitett magáért, szívvel-lélekkel küzdötték végig a salgótarjáni találkozót és végeredményben 4:0 arányú ragyogó győzelmet arattak a piros-fehérek. Olyan játékot mutattak be a salgótarjáni közönségnek, hogy egy-egy akció után szinte percekig zúgott a tapsvihar és a kitűnő teljesítmény láttán a helyi nézők megértették kedvenc csapatuknak szánalmas vergődését.”

Volt levéltáros, mint fotóriporter

A volt levéltári alkalmazott, Reszegi Lajos második feleségének fényképészete volt a Hangya-udvarban, ő maga pedig szabadúszó fotóriporterként működött a városban. Az egykori Pavillon-laktanya melletti tanoncotthon építéséről szóló tudósításban 1948-ban valóban említik is: „Halkat percent a fényképezőgép… Reszegi Lajos elvtárs készít néhány képet a mosolygós arcú” ifjú munkásokról. Reszegi pályája egyébként nem volt unalmas, 1950-ben ideiglenes levéltárvezetőként ő rendezte a háború alatt összezilált Bihar megyei levéltárat, ezt követően feleségével Biharnagybajomban működtettek fényképész üzletet, majd a helyi háziipari szövetkezet elnöke lett.

Szálkai Tamás