Törődj a benned élő nővel!

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Botorság lenne feltételezni, hogy csak a társadalom perifériáján élők nem figyelnek oda magukra ezen a téren.

„Őszintén meglepődtem, amikor a nőgyógyászom személyesen is megerősítette az elképesztő statisztikát, amellyel egy cikkben találkoztam: az érintett nőknek kevesebb, mint a fele jár az éves „kötelező” nőgyógyászati szűrésre” – írja Schuster Barbara az eletszepitok.hu-n.

Erős félelemből?

Sokat töprengtem, mi lehet ennek az oka: kényelem? Lustaság? Nemtörődömség? Félelem? Nyilván az okok sokfélék. Szerepet játszhat benne, hogy még mindig nem tudjuk, hisszük, értjük: a megelőzésnek komoly és fontos szerepe van. Lehet köze a tájékozatlansághoz, iskolázatlansághoz is, bár botorság lenne feltételezni, hogy csak a társadalom perifériáján élők nem figyelnek oda magukra ezen a téren.

Létezik egy erős félelem és szégyenérzet is nőgyógyászati vizsgálattal kapcsolatban, s ehhez kapcsolódó szorongás, hárítás, akár elszenvedett abúzus, rossz élmény, netalán erőszak miatt. Ugyanakkor látszólag minden ok nélkül is bármit ki tudunk találni, miért nem most, miért fontosabb más, miért nincs rá idő, pénz, lehetőség. Valamivel nem tudunk szembenézni. De mivel? Főleg, ha mérlegre tesszük, mit veszíthetünk? Miért gondoljuk – mint nagyjából minden betegség kapcsán –, hogy velünk nem történhet meg? Miért könnyebb úgy tenni, mintha a méhnyakrák vagy a mellrák egy büntetés lenne, ami csak másokat érint? (Mittelholcz Dóra elképesztő erejű könyve – Tündérmese kis szépséghibával – pont erről szól.)

Vissza magunkhoz

Mi történhet egy nőgyógyászati rendelőben évi egyszeri tíz-tizenöt percben, amire nem tudjuk rávenni magunkat?

Hamar rájöttem, amikor másokat kérdezgettem ebben a témában, hogy a válaszok messze, de legfőképp mélyre vezetnek. A magunkban élő nőhöz, s rajta keresztül szüleinkhez, párunkhoz, az első élményeinkhez, hiedelmeinkhez, tiltásokhoz, pedagógusokhoz, szorongásokhoz, bűntudathoz, megrögzött sztereotípiákhoz, tévhitekhez és illúziókhoz. Nem szeretjük magunkat. Nem szeretjük ezt a bennünk élő nőt. Nem törődünk vele eleget, vagy nem jól. Ezért rengeteg minden felelős: neveltetésünk, a társadalmi normarendszerek, sulykolt elvárások, megfelelési késztetések és az egyéni tapasztalatainkból, szocializációnkból, személyiségünkből összeálló viszonyulásunk. A probléma tehát elég összetett. És épp amikor ennek a felismeréséhez értem, találtam egy könyvet. Egy olyan könyvet, amit ha az ember a kezébe vesz, azt mondja: de jó, hogy megírta helyettem valaki!

Mester Dóra Djamila Nő, anya, szerető című könyve. A könyv egyébként bír azzal a nagyon ritka és nagyon becsülendő vonással, hogy nem akar abszolút igazságokat kimondani. Nem oktat ki, nem válaszol meg helyettünk semmilyen kérdést, de helyette felismerésekre, cselekvésre, elgondolkozásra buzdít.

Legfőbb üzenete pedig abszolút összecseng Mittelholcz Dóra történetének útravalójával: ismerd meg önmagad és békében távozhatsz. „Képesek legyünk változtatni azokon a dolgokon, amelyek útját állják annak, hogy megtaláljuk a harmóniát az anyaság és a szexuális vágyakkal is megélt nőiesség között. Ez segíthet abban, hogy megértsünk sok megmagyarázhatatlannak tűnő szorongást, ez segíthet felszabadulni a szűkebb és tágabb környezetünk elvárásai, egyben a szocializációnk során belsővé tett normáink kényszerei alól. Ez is kellhet ahhoz, hogy nőként, anyaként, szeretőként olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk, amilyenek valójában szeretnénk lenni.”

- eletszepitok.hu -