Élő vagy vágott: bánjunk jól a fenyővel, és hosszú ideig díszíti az ünnepünket!

Debrecen - Sokféle fajból választhatunk, ha karácsonyfát keresünk, ízlésünk és pénztárcánk alapján.

– Mai tudásunk szerint a reformáció idejére tehető annak a hagyománynak az eredete, hogy élő fát, vagy annak ágait díszítették fel karácsonyra. Logikusan olyat, amin decemberben zöld levelek vannak, vagyis örökzöldet. Ez nemcsak a fenyőféléket jelenti, elvileg számos más faj is szóba jöhet – mondta el érdeklődésünkre dr. Papp László biológus, botanikus, a Debreceni Egyetem Botanikus kertjének igazgatója.

Utóbbiak közül kiemelte a nyitvatermők törzséből a közönséges tiszafát, melynek nőnemű egyedeit télen nagyon szép piros magköpennyel rendelkező tobozbogyók díszítik, mivel azonban ezek mérgezőek (kivéve a magköpenyt), valószínűleg veszélyessége miatt nem terjedt el az ünnep fájaként. Régebben Európában, az Egyesült Államokban ma is kedvelt karácsonyi díszítőek a magyal fajok, melyek szintén örökzöldek, erős, kemény, bőrszerű, szúrós lomblevelekkel és a nőnemű egyedeken piros terméssel.

Ma már termesztik

– Európában végül az itt őshonos nyitvatermőkre épült a karácsonyfa-állítás szokása, leginkább a közönséges jegenye- és lucfenyő, valamint a fekete és erdei fenyő fajokra. Később, ahogy a kertkultúra egyre gazdagabbá vált, és megjegyzem, Itáliában már a középkorban léteztek botanikus kertek, tehát később máshonnan származó fajokat is alkalmaztak. Így például a közönséges luchoz hasonlóan hatalmasra növő, nagy kort megélő kaukázusi jegenyefenyőt, ami jól bírja a meleg szobát (nem hullik le) és nem szúr a levele, mert puha és nem hegyes – idézte fel Papp László. Megemlítette még az amerikai Douglas-fenyőt, mely egyik ökotípusa, az ezüst-szürke lombozatú, jól tűri a szárazságot, a jegenyefenyők körülményeit igénylő hegyi változat pedig igen nagy területen terjedt el.

Ezek szintén ideális karácsonyfák lehetnek, mert jó illatúak és kivágva sokáig tartják lombjukat. Ma már Európában is gyakran termesztik ezeket a többiek mellett – merthogy a karácsonyra szánt fákat nem élőhelyükről vágják ki, ami természetvédelmi szempontból nagyon fontos és jó dolog – hangsúlyozta Papp László.

Földlabdával

Úgy véli, annak ellenére, hogy direkt az ünnepre nevelt fenyőket árusítanak, a legjobb választás, ha földlabdás fa mellett döntünk, amit később kiültethetünk a kertünkbe (vagy odaadhatunk kerttel rendelkező ismerősünknek), azt szebbé téve, illetve növelve a zöldfelületet.

– Ez ne télen kivett, mellékgyökereitől megfosztott, erősen megcsonkított fenyő legyen, hanem konténerben előnevelt, láthatóan abban növekedett vagy többször átiskolázott, nagy földlabdás egyed! Ez abból derül ki, hogy nem friss föld a talaja, és a tartója elég nagy (a növényt megemelve ez az edény nem esik le, sőt szinte rászorul a földlabdára): például egy egyméteres közönséges lucnak legalább tíz literes, kétméteres fának 20–30 literes konténere van. Ha ilyet választunk, az átültethető – mondta a botanikus kert vezetője.

Vízben álljon!

– Az Európában karácsonyra használt fenyőfajok több kontinensről származnak. Nyugat-Európában a leggyakoribb fenyőfaj a közönséges lucfenyő. Magyarországon csak a Nyugat-Dunántúlon, Kőszeg és Sopron környékén őshonos, de faiskolákban máshol is megtalálható, mert könnyen ter­meszthető, s mindezek miatt ez nálunk a legolcsóbb – mondta Papp László. Megjegyezte, ez a legnagyobb európai fafaj is, legöregebb példányai akár a 60–70 méter magasságot is elérik. Ezek 800–1000 évesek, csak néhány él belőlük, főleg Németországban. – A lucnak közepesen hosszú és közepesen szúrós, nagyon kellemes illatú tűlevelei vannak, de kivágva meleg helyen hamar hullajtani kezdi azt. Ez ellen azt tehetjük, hogy a törzs hossz­tengelyére merőlegesen csinálunk egy friss vágást és vizes edénybe állítjuk úgy, hogy legalább 4-5 centiméteren vízben legyen a fa vége. Vannak olyan karácsonyfatalpak, amikben edényként használható mélyedést alakítottak ki a víz számára, célszerű ilyet venni. Míg az ünnepre vár a fa, addig is folyamatosan öntözzük, ezzel meghosszabbíthatjuk az életét! – hangsúlyozta.

Szúrós fenyő

Az ezüstfenyőről elmondta, az az amerikai kontinensről származik, ott szúrós fenyőnek hívják (illetve a latin, tudományos neve is az: Picea pungens), mert merev, hegyes végű levelei tényleg szúrnak. Egyik változata ezüst lombozatú, ezeket válogatják ki a kertészek és erről nevezték el kontinensünkön. Nagyon szépek, szabályos koronával, és kivágva ellenállóbbak a lucnál. Az elmondottak szerint (ld. lentebb) kell gondozni őket élő és kivágott formájukban is.

– Vannak fajok, melyek kevésbé látványosak, de nagyon jó lombtartóak. Ilyen a fekete vagy az erdei fenyő, ezeket is ajánlom, vágott vagy konténeres formában is. Kivágott állapotban a levelek még megszáradtan sem hullanak le róluk – tette hozzá.

– Sokféle fenyőfa kapható nálunk is, a Drina völgyéből származó szerb luctól az észak-amerikai sima fenyőig, mindenkinek kedve és pénztárcája szerint. Egy lucfenyő magról kikelve, kétéves korára 5–20 centiméter magas, 5 évesen 40–80 centiméter, intenzív termesztésben, megfelelő körülmények között akár az egy métert is elérheti, sőt, annál többet is. Azt tudni kell, hogy ha az utcán az árusnál lucfenyőt veszünk, az legalább öt éves – mutatott rá Papp László. Rendszerint többe kerül az ezüstfenyő, a kaukázusi jegenyefenyő pedig valószínűleg két-háromszor drágább a többinél. – A kilencvenes évektől kezdve erősen megdrágultak a fenyőfák, ennek oka, hogy a termesztésre ráfordított idő, energia, anyag jelenik meg az áraikban, a termesztők esetében szerintem reálisan.

Érdekességként elmondta, hogy néhány helyen a világban, például Észak-Afrikában (akik ünneplik a karácsonyt) cédrusféléket használnak karácsonyfaként, ezek gyorsabban növekednek a fenyőnél, van olyan, például a himalájai faj, mely 1–1,5 méteresről két év alatt 60–100 centméternyit.

Friss fa

– Akár vágott vagy földlabdás fát veszünk, alaposan nézzük meg a leveleit, hajtsuk hátra, ha visszaugranak eredeti állapotukba, akkor kellően nedves a fa. Fogjuk meg a törzset és kicsit kocogtassuk a földhöz, ha nem száraz, ha nem túl régen vágták ki, csak néhány tűlevél fog lehullani. A legideálisabb az, ha elmegyünk a termesztőhöz, ott kiválaszthatjuk a nekünk tetsző fát, és a szemünk előtt vágják ki vagy helyben mutatnak rá a biztosan átiskolázott vagy előnevelt, konténeres példányra. – javasolta Papp László. – Ugyanakkor, ha élő növényt vásárolunk, legyünk tekintettel rá, ne tartogassuk túl sokáig a szobában – ismételte meg nyomatékosan. Ha egy átlagos, vágott lucfenyőt választunk, azzal megfelelően bánunk, egy 10–14 napot kibír, ellenkező esetben már 2–3 nap múlva hullatni kezdi a levelét. A vizébe nyitvatermők számára készített tápoldatot is tehetünk, erősen hígítva, ezzel is tartósabb lesz – adott még egy tippet a szakember.

Az élő fenyőnél fontos a fokozatosság

Papp László figyelmeztetett: az élő fa csak rövid ideig tartható a lakásban, és fokozatosan kell szoktatni hozzá. Ha karácsony előtt két héttel megvesszük, tegyük a kertbe vagy erkélyre, fedjük be a talaját vastagon avarral vagy akár ronggyal, hogy ne fagyjon át a gyökere. Majd 3–7 napra tegyük fagymentes helyiségbe, ahol maximum tíz, de inkább csak öt fok van. Öntözzük! Ne álljon alatta a víz, de mindig legyen nedves a talaja. Ha van nagyobb edényünk, megtehetjük, hogy belehelyezzük, a kettő közé tőzeget rakunk és azt is nedvesen tartjuk.

A legjobb, ha csak szenteste napján visszük be a lakásba, amikor feldíszítjük. 2–4 napnál tovább nem érdemes bent hagyni. Kifele ugyanezt a fokozatosságot kell tartani, tehát 3–7 napig ismét álljon hűvös helyiségben, ezután vigyük ki a szabadba. Egész idő alatt gondoskodjunk arról, hogy ne száradjon ki!

Ha a kerti talaj nem fagyott át, tehát komolyabb fagyoktól mentes időintervallumban, karácsony után nyugodtan elültethetjük, esetleg ha csak néhány centiméternyi rétegben fagyott a talaj, azt a jeges réteget szedjük le és úgy mehet a földbe. A kiültetés esetében is alaposan be kell öntözni – javasolja a szakember. Ha még nem ültetjük el (pl. erős fagyok vagy a beállt tél miatt), akkor időzhet a kertben vagy erkélyen; a már említett módon fedjük be a gyökerét avarral vagy ronggyal, és akkor öntözzük, ha enyhébb, fagymentes az idő.

- Szőke Tímea -

[related-post post_id="4079612"]

[related-post post_id="4080928"]